Kagome esete az Ezüst Hanyou nevű kalózkapitánnyal

16. fejezet - A bál

Kagome megkérte Sangot, hogy nélküle menjen vissza a hajóhoz. Ezért édesanyja segített neki felvenni elegáns, levendulaszín estélyi ruháját. Hatalmas szoknyája leginkább egy harangra hasonlított. Anyja egész végig néma maradt, de mikor megkötötte a ruha hátulját, megtörte a szinte már kínos csendet.
- Tudod, hiányoztál.
Az elcsukló hang hallatán összeszorult Kagome szíve.
- Te is hiányoztál, Mama.
Mrs. Higurashi lágyan beszélt, meg akarta tudni, mi jár lánya fejében.
- Akkor miért akarsz elmenni? Nem szeretsz minket?
- Persze, hogy szeretlek! – fordult meg Kagome. – Mindannyiótokat szeretlek, de még nem tudtam megbocsátani Papának.
Mrs. Higurashi tudta, hogy lánya nem tud haragot tartani, ezért nem aggódott.
- De találtam valakit, akinek szüksége van rám – folytatta Kagome. – Eddigi élete nehéz volt és kegyetlen rá nézve. Szüksége van rám.
- Kagome, nem az én hibám. Nem tehetek semmit. Ez az egész házasság dolog az apád ötlete volt. Nem tudok segíteni rajtad. Bár tudnék...
- Nincs semmi baj, anyu – sóhajtott Kagome. – Isten majd megsegít.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

InuYasha a város határán üldögélt. Miroku már visszavitte Sangot a hajóhoz.
„Szerencsés fickó..." – gondolta elkeseredetten.
Nyugtalanul tekintgetett a házak irányába. Ekkor észrevette, hogy mintha most kevésbé tudná elkülöníteni a különböző szagokat, és mintha a hallása sem lett volna olyan éles, mint általában. Értetlenkedve megcsóválta a fejét, hátha csak képzelődik. Ám hirtelen a homlokára csapott.
- Ma este van! Teljesen elfeledkeztem róla! – gyorsan nyugatra nézett. – Fenébe! Már majdnem lement a nap! Miért most? Miért ma este? Így hogyan hozzam őt vissza?
Néhány ember haladt el nem messze tőle. Csendben közelebb lopózott, hogy kihallgassa beszélgetésüket.
- Bált rendeznek? Ma este? – kérdezte egy alacsonyabb osztályba tartozó közember.
- Igen, úgy van. Minden felsőbb osztályba tartozó sznob hivatalos rá.
- És mégis milyen alkalomból?
- Honnan a fenéből kéne tudnom? Gyerünk, pajtás! Inkább meghívlak egy sörre!
A két férfi lassan eltávolodott a lusta gazdagok haszontalanságát tárgyalva.
- Egy bál, mi? – mosolyodott el InuYasha. – Jövök már érted, szerelmem!

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Kagome belépett a hatalmas bálterembe. Az emberek kíváncsian fordultak felé. Kagome viselte a legaprólékosabban kidolgozott ruhát a teremben, és frizurája is remekül volt elkészítve. Kagome elpirult, úgy érezte, kissé túlöltözött. Egy húsz fős zenekar boldog hangulatú keringőt játszott, amire a terem közepén körülbelül 60 ember táncolt. Szerette a társastáncokat és a bálok légkörét, de most nem érezte idevalónak magát. Ráadásul meghallotta az általa legjobban gyűlölt személy hangját.
- Ó, hölgyem, ragyogóan festesz.
„Istenem, kérlek, segíts! Sango most nincs itt, hogy megmentsen!"
Naraku megragadta a lány kezét és csókot nyomott rá. Azután kezét lassan Kagome hátára csúsztatta és kissé a táncparkett felé taszította.
- Mi lenne, ha táncolnánk?
Kagome ismét mosolyt erőltetett az arcára. Naraku a parkett közepére vonszolta a lányt, és szorosan hozzásimulva felvette a keringő alapállást. Kagome kis híján beleőrült, hogy a kormányzóval kellett táncolnia, hát még attól, hogy még mindig nem tudta leendő férje nevét. De nem volt miért aggódni. Ma éjjel úgyis megszökik. Ahogy számított rá, Naraku ismét kitöltötte nevével az egész táncrendjét. Megremegett a gondolatra, hogy egész este vele kell majd táncolnia.
- Csak nem fázik, kedvesem?
„Váá! A kedvesének nevezett!!" – gondolta elkeseredetten Kagome, majd gyorsan megrázta a fejét.
- Nem, dehogy, csak... pont a huzatba álltam. De jól leszek, köszönöm!
Naraku rámosolygott. Arca nem boldogságot tükrözött, hanem valami egészen mást. Valamit, ami egyáltalán nem tetszett Kagoménak. Így nem vette észre azt az alakot, aki épp az előbb lépett a terembe és a keresésére indult. A férfi végignézett a tömegen. Kagome semmit sem gyanított mindebből. Kétségbeesve figyelte, mikor lesz már éjfél, de az óra még csak fél tízet mutatott. Imádkozott, hogy gyorsan teljen el ez a hátralévő pár óra. Ekkor egy zöld öltönyös férfi lépett a pár mellé és megállította őket.
- Elnézést, Naraku kormányzó?
- Mi az? – csattant fel Naraku.
- Lord Sesshoumaru látni kívánja.
- Mondja meg neki, hogy jelenleg nem érek rá! – mordult el a kormányzó.
- Uram?
- Remélem, hogy fontos! – sóhajtott dühösen Naraku. Kagoméhoz fordult és végigsimított a lány arcán. – Hamarosan visszatérek, hölgyem. Kérem, várjon türelemmel.
Sokkal inkább hallatszott parancsnak, mint kérésnek. Kagome alig tudta türtőztetni magát, nehogy mérgében nekiessen a férfinek. Végül egyedül maradt a parkett közepén, de valaki más észrevette. Az a valaki alig kapott levegőt az előtte álló szépséget látva. Idegesen megremegett, és utat vágott magának a tömegben. Kagome tanácstalanul nézte a vígan táncoló párokat, mikor valaki megfogta a vállát.
- Elnézést, kisasszony...
Kagome lassan hátrafordult és tekintete a mögötte álló férfira esett. Szemei tágra nyíltak, mikor az idegen barna szemeibe és fekete hajára nézett.
- Szabad egy táncra? – kérdezte lágyan a férfi. Kagome egy hangot sem tudott kipréselni magából. A férfi elmosolyodott a lány zavart tekintetét látva. Kagome végül megtalálta a hangját, és elmosolyodott.
- Sajnos már megtelt a táncrendem... - felemelte csuklóját, hogy a férfi belepillanthasson a kis könyvecskébe. Abban minden sorban Naraku neve állt. A férfi felvonta szemöldökét, de utána Kagoméra mosolygott. A kis íróeszközzel vastagon áthúzta Naraku nevét öt sorban, és a sajátját írta bele.
- InuYasha... - suttogta a nevet olvasva Kagome. InuYasha még mindig mosolyogva végigsimított a lány arcán. Kagome a kalóz öbölbeli első romantikus „találkozásuk" óta nem érzett így.