Kagome esete az Ezüst Hanyou nevű kalózkapitánnyal

21. fejezet - Az új kutatás

Kagome délben ébredt fel alvó férje mellkasán. Az eltelt éjszaka járt az eszében. Most már feleség volt! Végignézett a hanyou nyugodt vonásain. Csendben feküdt a fiút ölelve. Boldogan elmosolyodott, mikor a köré fonódó karok ölelése szorosabbá vált.
- Jó reggelt... - hallott egy szenvedélyes, bár kissé kótyagos hangot.
InuYasha az oldalára gördült. Karjával támasztva magát, arcán széles mosollyal nézett végig feleségén.
- Jó reggelt... - felelte Kagome, még mindig kissé szégyenlősen.
A hanyou mosolya telve volt melegséggel. Életében először érezte igazán boldognak magát. Magához húzva a lányt végigsimított az arcán.
- Tegnap... - kezdte szenvedélyes, örömteli hangon – Tegnap volt életem legboldogabb napja, és amíg velem maradsz, minden további nap a legszebb lesz.
Kagome szemei vidáman csillogtak. A két fiatal egyre közelebb hajolt egymáshoz. A lány azt hitte, InuYasha csak egy apróbb csókra szomjazik, de a hanyounak más tervei voltak. Gyengéden végigdöntötte Kagomét az ágyon, de ekkor valaki kopogtatott az ajtón.
- Fenébe! – morogta. – A pokolba is, mi a baj?
- Azt hiszem, néhány információ kiszivárgott, kapitány... - hallatszott Miroku hangja. – Úgy tűnik, megtudták...
- Basszus! – InuYasha kiugrott az ágyból és magára kapta a nadrágját. Kagome kétségbe esett. Szinte megfeledkezett róla, hogy férje körözött kalóz volt. – Szerintem a legjobb lesz, ha felöltözöl, és itt várakozol – a hanyou lágy csókot lehelt a lány ajkaira, majd kiviharzott a kabinból. Kagome felpattant, mikor lövések döreje ütötte meg a fülét. Mintha a hajón kívülről jöttek volna. Ezután bőszült ordítozásra lett figyelmes. Spanyolok találtak rájuk! De ami még jobban meglepte, férje tökéletes, tiszta spanyol kiejtéssel kiáltott vissza a támadóknak! Miroku hirtelen feltépte a szoba ajtaját és belökte rajta Sangot.
- Lányok, maradjatok itt, amíg biztonságban ki nem kötünk valahol! Ha meglátnak titeket, nem fogják egyhamar föladni.
Az első tiszt észrevette, hogy Kagomét csupán az elé kapott lepedők takarták. Megpróbált nem vigyorogni és bámészkodni, de ez nem igazán sikerült neki. Szerencsére a kapitány még időben utána szólt.
- Miroku!
- Megyek, kapitány! Mennem kell!
Becsapta maga mögött az ajtót és eltűnt a lányok szeme elől. A két barátnő némán az ágy szélére ült és hallgatták a csatazajt. Hosszú várakozás után a hajó végre megrázkódott és ismét mozgásba lendült. Hallották, amint InuYasha rendre utasítja matrózait és különböző parancsokat oszt. Kagome és Sango, ha lehet, még feszültebb lett. Hamarosan egyre távolabbról hallatszottak az ágyúlövések.
- Rendben, hölgyeim – InuYasha belépett a kabinba. – Most már újra biztonságos minden.
A kapitány és Kagome sokat sejtetően összenéztek, aminek következtében Sango kissé kényelmetlenül érezte magát.
- Azt hiszem, magatokra hagylak titeket... - Sango elsétált InuYasha mellett. A hanyou becsukta az ajtót és lassan az ágyhoz ment.
- Úgy emlékszem azt mondtam, öltözz fel - korholta a lányt.
- Bocsi, de teljesen elfelejtettem.
InuYasha az ágyra vetette magát, és magával döntötte Kagomét is.
- Remek – a hanyou cinkosan elmosolyodott.

A két fiatal nem is sejtette, hogy a legénység tagjai hallották „ügyködésüket". A matrózok próbáltak nem odafigyelni a felszűrődő zajokra, de ez elég nehezen ment nekik. Sango felsóhajtott, és Shippouval együtt lementek a hajókonyhába.
- Sango? – kérdezte a kis rókadémon ártatlan szemekkel. – Mit csinál a kapitány és Kagome? Úgy hangzik, mintha bántanák egymást.
- Majd elmondom, ha idősebb leszel – a lány feje tetejéig elpirult.
- Utálok kölyök lenni! – fakadt ki Shippou.
Eközben Miroku irigykedve bámult a kapitányi kabin ajtajára.
- A szerencsés flótás!

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Napnyugta volt. Kagome volt az egyetlen, aki önként jelentkezett kormányosnak. Úgy tett, ahogy tanácsolták neki, tekintetét folyamatosan az iránytűn tartotta. Az előtte álló életre gondolt férje, az Ezüst Hanyou oldalán. Össze volt zavarodva. Vajon a hanyou továbbra is játszani akarja majd a könyörtelen kalóz szerepét? Gyerekeikkel együtt ő otthon maradna, míg InuYasha és társai vígan fosztogatnának? Gyomra összeszorult. Állítólag az Ékkő mindent megváltoztat majd. Az egész olyan furcsa volt. Alig három hónapja ismerte InuYashát, mégis úgy érezte, őt rendelte ki mellé Isten. Hát igen, Isten szeret így „munkálkodni". A dolgokat a leglehetetlenebb gondolatok szerint rendezni. Kagome eltöprengett rajta, hogy hogy fognak kinézni gyerekei, milyen lesz a családjuk...

- Anyu! Anyu! Ezt nézd meg! – a kislány kezeiben egy színes tengeri kagylót szorongatott. Fehér hajába belekapott a szellő, borostyán szemei vidáman csillogtak.
- Nagyon szépet találtál, szívem – mosolygott rá Kagome.
- Neked adom, anyu! - a kislány még magasabbra emelte a megtalált kincset.
- Ó, tényleg? – Kagome elvette a felé nyújtott kagylót.
Tovább folytatták sétájukat a pálmafákkal szegélyezett parton. A kislány a bokáig érő vízbe szaladt és lelkes fröcskölődésbe kezdett. Egy ébenfekete hajú, kutyafülű fiúcska futva megjelent a színen. Valamivel idősebb volt húgánál.
- Hé, anyu! Nézd, mit hozott nekem apu! – fiú büszkén fogta a hajómodellt, ami szakasztott mása volt annak, amin Kagome és InuYasha házasságkötésük napján is utazott.
- Ez tényleg nagyon szép! Vigyázz rá, rendben?
Ekkor meghallotta maga mögött férje hangját.
- Kagome! Kagome!...

- Kagome! Ébresztő!
A lány visszazökkent a valóságba. InuYasha karjait Kagome dereka köré fonva, suttogta az előbb elhangzott szavakat.
- Mi? Tessék? Ó, bocsánat... - tért magához a lány.
- Csak azt akartam mondani, hogy kész a vacsora, és Henry hamarosan átveszi tőled a kormányt.
Kagome elmosolyodott, és alig várta a matróz érkezését. Mikor Henry felbukkant, InuYasha hátrább lépett, hogy a kalóz át tudja venni a hajó irányítását. Mikor a rutinművelet befejeződött, boldogan átkarolta immár felszabadult feleségét és lekísérte a hajókonyhába.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Samuel az asztalra terítette a térképet.
- Úgy tűnik, hogy az út nyugatról kelet felé tart, majd hirtelen elfordul észak felé.
A kapitány gondosan tanulmányozta a régi bőrdarabot. Kagome olvasott fel minden utasítást.
- Mit ír itt, az indulásnál?
- „Ha az Ékkövet kutatjátok, nem is sejthetitek, miféle veszélyek várnak rátok, már ha túlélitek. Csapdák rejlenek mindenütt."
Samuel, Paul, Charley és Miroku idegesen összenéztek.
- Keh! Biztos csak ránk akarnak ijeszteni!
- De... - Kagome felnézett a hanyoura.
- Csak mondd el, mi áll még benne.
A lány aggódva tekintett ismét a kapitányra, aki hűvösnek és nyugodtnak tűnt. Kagome felsóhajtott és folytatta:
- „Először a csontvázat látjátok meg, amely kelet felé mutat utat. Óvjátok életeiteket!" – Kagome nyelt egyet, majd tovább olvasott. – „Miután eléritek a hóhér fáját, forduljatok jobbra. Másszatok át a hatalmas hegyeken. Az út a biztos halálba vezet."
- Ka... kapitány! – nyelt egy nagyot Samuel.
- Csendet... - intette le a hanyou.
Kagome elolvasta a hátralévő részeket is. Elég bonyolultnak és hosszúnak látszott az előttük álló utazás.
- Samuel, mikor érünk oda?
- Talán egy napon belül, uram – a fiatal matróz remegett a félelemtől.
- Kiváló – InuYasha elégedetten mosolygott, de Kagome hitetlenkedve meredt rá. – Most menjen mindenki aludni. Holnap hosszú napunk lesz – hangzott a parancs. Kagome néma hallgatásba burkolózott.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Kagome csendben várakozott férjére. A kapitány még mindig a hajókonyhán vizsgálgatta a térképet. A lány elég ideges volt. Miért kell az az Ékkő ennyire a férjének? Több ok is felmerült benne, de egyre inkább aggódott. Végre megjelent InuYasha.
- Jól vagy, szerelmem? – kérdezte a hanyou felesége arcára pillantva.
- Semmi nem aggaszt addig, amíg veled vagyok – mosolyodott el Kagome. Ez nagyrészt igaz is volt, ám józan esze mást sugallt. InuYasha átöltözött és bebújt a takarók alá.
- Félelmet és kétséget szimatolok... Mégis mi a baj?
- Csak kicsit ideges vagyok emiatt a kincsvadászat miatt – válaszolt a megszeppent Kagome. Teljesen elfelejtette, hogy a hanyou milyen éles érzékekkel van megáldva! – Nagyon veszélyesnek tűnik.
- Keh! Csak azért mondják, hogy megrémítsenek – a kapitány átölelte kedvesét. – Azonkívül senkinek és semminek nem hagynám, hogy bántson téged. Bármi áron megvédelek...
- InuYasha... - Kagome könnyeivel küszködve élvezte az ölelő karok biztonságát.
- Kagome...