Kagome esete az Ezüst Hanyou nevű kalózkapitánnyal

10. fejezet - Kagome kiszabadítása és InuYasha szörnyű titka

Figyelmeztetés! A fejezetben megjelenik néminemű (nemi) erőszak!

- ...Á, a fenébe! - sziszegett Kouga.
Kagome InuYasha után akart kiáltani, de Kouga befogta a száját.
- Most kell megtennem, mielőtt ránk talál.
Kagome kétségbeesett kapálózásba kezdett, hogy visszatartsa a farkast, de nem járt túl nagy sikerrel. Kouga egy határozott rántással szétfeszítette a lány lábait. Hevesen simogatni kezdte Kagome testét, hogy engedelmességre bírja. A lány rémült arcát látva elvigyorodott, és már épp azon volt, hogy beléhatoljon.
- Kagome! - rontott be InuYasha a szobába. A rémült és meztelen Kagoméra, valamint a rajta tornyosuló Kougára meredt. Szemei dühösen felvillantak és letaszította a farkast a lányról.
- Kapitány! - kiáltott Kagome elkeseredetten, mégis boldog mosollyal arcán.
A kapitány megpróbálta visszatartani magát attól, hogy a lány testét bámulja. De Kagomét most nem zavarták pillantásai. Kouga gyorsan talpra ugrott.
- Tűnj a pokolba innen, kutyafajzat! Nincs kedvem játszani veled!
InuYasha ökölbe szorította kezeit.
- Azonnal vedd vissza az alsónadrágod, te fattyú! Így is eleget tettél már! Ha nem vagy elég figyelmes, a végén még levágom a golyóidat! Rohadt korcs!
- Én? - kérdezte immár újból nadrágostul Kouga. - Kettőnk közül nem én vagyok a korcs...!
Mielőtt befejezhette volna a mondatot, InuYasha nekiesett. Kagome lábaival megpróbálta elérni a takarót, hogy magára ránthassa, de nem érte el. Kénytelen volt továbbra is fedetlenül feküdni, miközben a két démon ádáz csatát vívott.
- Hé, kutyafajzat! Elég keményen harcolsz ezért a nőért! Még egy okkal több, hogy az enyém legyen - mérte végig Kouga Kagomét.
- Hogy mersz így megbámulni?! - sikoltott Kagome.
- Hisz' az asszonyom vagy! - vigyorgott a farkas.
- Ne merészelj így ránézni!
Ez volt az utolsó csepp, betelt a pohár. InuYasha hatalmas csapást mért ellenfelére, aki ennek következtében átrepült a szobán. A hanyou az ágyhoz sietett, hogy karmaival elvágja a lányt fogva tartó köteleket, vigyázva, nehogy megsebezze Kagomét.
- Elkéstem? - kérdezte aggodalmakkal teli szemekkel. Tekintete oly szomorú és rémült volt, hogy megdobogtatta kagome szívét.
- Hál' Istennek nem! De csak néhány másodpercen múlt...
InuYasha végre végzett a kötelekkel. A következő pillanatban Kagome a férfi karjaiba vetette magát és keserves sírásba kezdett.
- Szörnyű volt! Megfogdosott és... halálra voltam rémülve!

InuYasha a földön fekvő szinte meztelen, öntudatlan Kougára pillantott. Azután ölbe kapta Kagomét, és a világért ki nem adta volna a karjaiból. Morogva a lassan ébredező farkasra tekintett.
"Hogy merte megérinteni őt ez a fattyú! Hogy merte megríkatni! Hogy merte elvenni tőlem!"
Szorosan tartotta Kagomét és orrát a fejéhez dörgölte.
- Most már minden rendben, itt vagyok. Menjünk és tűnjünk el innen!
Felkapott egy lepedőt és a lányra terítette. De mielőtt kiléphettek volna az ajtón, Kouga leküzdve fájdalmát és szédülését konokul elállta az utat.
- Nem viszed el innen a társamat!
InuYasha átkutatta Kagome nyakát.
- Nem jelölted meg, így nem tartozik hozzád! - mondta utána.
- Nem érdemled meg őt! - morgott Kouga.
- Ez rajta múlik! Csakis ő dönthet!
"InuYasha" - gondolta mosolyogva Kagome és elpirult.
- Lám, lám, lám - mondta Kouga. - Az Ezüst Hanyounak végre lett egy kis lelkiismerete a nőkkel szemben? Mégis mióta törődsz a nők érzéseivel?
- Fogd be, bolhazsák!
- Mondd csak, kutyafajzat, hány nőt tettél eddig magadévá akarata ellenére?
- Sosem tettem ilyet! Sosem süllyednék ilyen mélyre! De itt az ideje, hogy menjünk...
InuYasha épp távozott volna, mikor Kouga felvonyított. Pár másodperc múlva farkasok erdejében találták magukat. Kagome karjait InuYasha nyaka köré fonta és igyekezett őt nem zavarni a mozgásban.
- Kagome, mássz föl a hátamra!
- Tessék?
- Csak tedd, amit mondtam!
Lerakta a lányt, aki a kapitány hátára ugrott. Lábait a dereka köré, kezeit pedig nyaka köré fonta.
- Készen állsz? - nézett hátra rá mosolyogva InuYasha.
Kagome idegesen visszamosolygott.
- Kapaszkodj!
InuYasha futásnak eredt és átugrott a kalózok felett. Kagome alig hitt a szemeinek. Hamarosan a fedélzeten találták magukat. A kapitány ismét a levegőbe ugrott mintegy 40 lábnyit. Kagome reszketve vette észre, hogy az árbóckosárban vannak.
- Ne félj! Megígérem, hogy nem engedlek leesni.
A lány elpirult a kijelentés hallatán, és mert a kapitány keze közben a lábára tévedt.
- Most pedig vissza kell szereznünk a Tetsusaigát, mielőtt valami történne!
Ismét a fedélzetre ugrottak, Kagome pedig még szorosabban kapaszkodott.
- Vasromboló lélekrabló! - kiáltott InuYasha.
Mintegy ellensúlyként használta Kagomét, de ekkor valami az oldalának vágódott. Kouga ezután védekező pózba állt, kardjával kezében. Kagome rémülten látta, hogy az őt fedő fehér lepedő lassan vörös lesz. De nem a saját vére volt...
- Átkozott! - morgott InuYasha. - Majdnem eltaláltad Kagomét!
- Nem hiszem. Tudod, én képes vagyok célozni - Kouga ismét felemelte kardját.
- Kagome! Meg kell találnod a Tetsusaigát! - hallották Miroku kiáltását.
Kagome az Ezüst Hanyou legénységére meredt. Mindnyájan szinte meztelenek voltak, csak egy szál alsónadrág fedte testüket. Egyedül Sango volt rendesen felöltözve. Ekkor észrevette, hogy a hajójuk vitorláit különböző ruhákból foltozták össze. InuYasha egykor gyönyörű, most rongyos hajójára nézett.
- Miroku! Vidd innen Kagomét!
- Nem! Meg kell találnom a kardodat!
Kagome kiszabadult InuYasha szorításából és a Kouga kabinjába rohant. De először is valami ruhát kellett szereznie. Nem volt hozzá túl nagy kedve, mégis átkutatta a farkas ruháit.