Kagome esete az Ezüst Hanyou nevű kalózkapitánnyal

12. fejezet - Családi ügy és egy veszélyes helyzet

Néhány napja voltak tengeren és lassan mindenki idegei lenyugodtak. Bár nagy meglepetésükre a kapitány üldözőbe vette Kouga hajóját, mivel vissza akarta szerezni a térképet. Határozott volt, senki és semmi nem tudta eltéríteni szándékától. Kagome észrevette, hogy amikor a kincsre terelődött a szó, InuYasha mindig úgy beszélt róla, mintha élet-halál kérdése múlna rajta. Egy hét alatt sértegető zsarnokból szinte a szerelem védelmezőjévé lépett elő. Hajnali magabiztossága már kevésbé mutatkozott rajta, és inkább volt kedves, mint kegyetlen. Kagome fejében újra és újra lejátszódtak az elmúlt napok fontosabb eseményei. Élete még sosem volt ilyen zavaros, mint ebben a rövid időszakban. Ajkai megbizseregtek az emlékre, mikor InuYasha szenvedélyes csókjuk után a fülébe suttogta: „Szeretlek".
Mint oly sokszor, ha gondolataiba mélyedt, most is a hajó oldalához sétált és onnan nézett le a víz végtelennek tűnő birodalmára. Vajon miért mondta azt neki ott a vízesés alatt? Talán arra számított, hogy így az alku ellenére is vele marad? És mégis mit tegyen ő? Nem akarta elhagyni a férfit, de azt sem szerette volna, hogy családja továbbra is aggódjon miatta. De szereti ő egyáltalán InuYashát? És vajon...?
- Hát te meg mit csinálsz itt? – szakította félbe gondolatait Sango.
- Csak InuY... a kapitányról gondolkodtam – mosolygott Kagome.
- Te tudod az igazi nevét?
- Igen, de senki sem tudhatja meg. Miroku nem mondta el neked?
- Nem. Miért, ő is tudja?
Kagome idegesen nézett a hajó oldalának csapódó hullámokra. Nem akart hazudni barátnőjének.
- Igen, Miroku is tudja. Bár a kapitány valószínűleg titoktartásra eskette.
- Ó, és neked sem szabad elmondanod. De miért vagy ilyen szórakozott és összezavart mostanában? A kapitány az oka?
Kagome bólintott.
- Mikor nemrég rátaláltam az erdőben, ő... ő...
- Mit csinált? Mondd már!
- Azt mondta, hogy... szeret.... – suttogta Kagome.
- És mit válaszoltál?
- Tudom, hogy sok csodálatos és romantikus pillanatban volt részem vele, de megígértem, hogy egy fiúnak sem mondom, hogy szeretem, hacsak nem szeretném, hogy a férjem legyen.
- De szereted őt? Akárhogyan is próbálkozol, az érzelmeiden nem változtathatsz.
- Miért? Te szereted Mirokut?
- Talán... - pirult el Sango.
Kagome felnevetett, de kis idő múlva újra elhallgatott.
- Tudod, olyan biztonságban érzem magam a karjaiban. Elgyengülök, ha csak megérint. Nyugodtan átalszom az egész éjszakát, és kipihenten ébredek, ha mellette vagyok...
Sango nem tudta boldog legyen emiatt, vagy inkább szomorú. Ekkor néhány könnycsepp gördült ki Kagome pillái alól.
- De néhány héten belül vissza kell minket küldenie a családunkhoz. De... még azután is, hogy youkaiként láttam őt... mellette akarok maradni.
- Én is hasonlóképp érzek Mirokuval kapcsolatban. Csak mi lehetünk ilyen szerencsések, hogy két kalózba szeretünk bele, mi?
Mikor Kagome rámosolygott, Sango már tudta a választ.
- Sango-san! Kagome-sama! A kapitány néhány szót akar váltani az egész legénységgel.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~* ~*~*~*

Kagome a kapitány mellett állt, miközben a férfi újból végigfuttatta tekintetét a térképen.
- San Angelo-ban kell majd kikötnünk és feltölteni a készleteinket. Most pedig...
- Köhömm... - köszörülte a torkát Kagome.
InuYashát néha idegesítették Kagome hasonló megnyilvánulásai, ezért kissé bosszúsan folytatta:
- Tehát, akkor szépen bevásárolunk a hosszú útra, melynek célja az Isle Del Querto Almas.
- Tudod, hogy ez mit jelent? – nyelt egyet Kagome.
- Nos, hölgyem – mosolygott rá magabiztosan InuYasha – alig nevezhetném magam jó kalóznak, ha nem beszélnék spanyolul. A jelentése a „Négy lélek szigete".
Kagome elmosolyodott. Tehát még mindig az Ékkő után kutat. De mégis miért?
Samuel meghatározta a követendő útvonalukat San Angelo-ból az Isle Del Querto Almas-ig.
- Nos, Sangonak és nekem még vacsorát kell készítenünk az itt jelen lévő úriembereknek, ezért megkaphatnánk az engedélyt a távozásra, kapitány?
Kagome udvarias, japán akcentusú kérése megmosolyogtatta InuYashát. Egy bólintással jelezte, hogy felőle mehetnek, amikor akarnak.
- Domo arigatou gozaimasu, Senchou-sama! (Nagyon szépen köszönöm, kapitány)– hajolt meg Kagome.
A matrózok vigyorogva kapitányukra bámultak.