Kagome esete az Ezüst Hanyou nevű kalózkapitánnyal

19. fejezet - Váratlan meglepetések

Mikor ismét a tengeren voltak, Kagome a kormánykeréknél lévő InuYasha mellett állt. A hanyou nem tudta megállni, hogy ne pillantson folyton oldalra. Az a boldog kifejezés, ami a lány arcán ült megdobogtatta a fiú szívét. Ha csak sejtené, mennyit jelent számára... Kagome észrevette az átható pillantásokat. A tenger felé fordult, kezeit szíve fölé helyezte, majd behunyt szemmel elmosolyodott. InuYasha kíváncsian szemlélte, amint a lány arcán pár könnycsepp szalad végig, de Kagome erre csak még jobban elmosolyodott. Néhány perc múlva halk „Ámen" hagyta el a lány ajkai, és ismét kinyitotta a szemét.
- Miért volt ez az egész? – kérdezte a hanyou.
- Az titok! – kacsintott ártatlanul Kagome és az égre nézett. InuYasha követte a tekintetét.
- Ó, már értem – mosolyodott el lágyan a fiú.
A lány tekintete, szemei csillogása és önfeledt mosolya arra késztette InuYashát, hogy minél előbb magához ölelje kedvesét. Kezdett kicsúszni kezeiből az irányítás, érzelmei lassan irányíthatatlanná váltak. Kagome is próbálta fékezni magát, de rajta is eluralkodtak azok az érzések. InuYasha vágytól izzó szemekkel nézett a lányra.
- Öhm, kapitány, nem kéne figyelned az iránytűt? – fordította el tekintetét Kagome.
A hanyou gyorsan az említett tárgyra meredt és sürgősen ismét a helyes irányba fordította a hajót. Zavartan megköszörülte a torkát és kihúzta magát. Kagome megfogta InuYasha karját, és a vállára hajtotta a fejét. A kapitány mélyen magába szívta a lány illatát. Ellazulva kormányozta hajóját a kincset rejtő sziget előtti utolsó megállójuk felé.
Ám a pár nem volt olyan egyedül, mint gondolták. Nem messze tőlük több kíváncsi szempár leselkedett utánuk. Sango, Miroku, és a legénység még néhány tagja kémkedett a két fiatal után.
- Hamarosan kis fehér és fekete hajú hanyou kölykökkel lesz tele a fedélzet – nevetett fel Paul.
- De először össze kell házasodniuk – vágott közbe Sango. - Kagome addig semmi olyat nem csinál!
- Nem hiszem, hogy sokáig kéne várnunk – vetette fel Miroku. – Lehet, hogy a Shikon no Tama megtalálása után dupla esküvőt tartunk!
Még sok találgatás és kijelentés született InuYashával és Kagoméval kapcsolatban.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Az aznapi vacsoránál InuYasha csendesebb volt, mint általában. Kagome közelléte furcsa érzelmeket váltott ki belőle. Az illata, az érintései...
- Mi a baj? – kérdezte a lány, miközben kezét a hanyou bal karjára rakta.
- Semmi...– mosolygott idegesen a fiú. – Miért kérdezed?
- Csak kicsit idegesnek tűnsz, ez minden.
A többiek kíváncsian hallgatták a párbeszédet, ami InuYasha figyelmét sem kerülte el. Megpróbált új beszélgetést kezdeményezni, de Kagome gyanúsan nézett a fiúra.
- Mikor érünk a kikötőbe?
- Kora reggel, uram – válaszolt Charley.
InuYasha felsóhajtott és bólintott. Kagome ismét tányérjának szentelte figyelmét.
- Nem érzem magam túl jól – mondta a kapitány, miközben lassan felállt. – Azt hiszem, felmegyek a fedélzetre.
- Valami rosszat mondtam? – kérdezte aggódva Kagome, miután a hanyou már elhagyta a helyiséget.
Mindenki a fejét rázta, de azért sejtették a kapitány sürgős távozásának okát.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

InuYasha a hajótatban állva szemlélte a csillagokat. Úgy tűnt, Kagome Istene nagyon szereti a lányt, és fontos lelki kötődés alakult ki közöttük. Kezdett ő is hinni benne... Kagome annyira elkötelezett és szeretni való, türelmes és kedves, valamint elnéző és előkelő volt. Már akkor is tudta, mikor zsarnokoskodott felette, hogyha egyszer belészeret, az véget vetne kalózként szerzett hírnevének és pályafutásának. Gondolatai ismét a lányra terelődtek.
~*~
– Szeretnék tudni valamit... Komolyan gondoltad, amit mondtál?
Kagome szemei elkerekedtek és kissé távolabb húzódott a hanyoutól, hogy a szemébe nézhessen, majd mosolyogva bólintott.
- Mondd ki... - simított végig a lány arcán InuYasha. – Csak szeretném újra hallani... kérlek...
- Szeretlek.
InuYasha érezte, hogy elönti a melegség és boldogság.
- Veled akarok maradni... - folytatta Kagome. – Örökké...
A hanyou szíve szinte kiugrott mellkasából. Arcán széles mosoly terült el, ahogy ujjaival végigsimított a lány ajkain.
- Én is szeretlek... Kagom...
~*~
Valamiért elpirult az emlékre. Tehát Kagome nem mondja akárkinek, hogy szereti, csak ha...
- Hozzám akar jönni...- elmosolyodott az ötletre. Semmi sem volt, amire ennyire vágyott volna. Lelki szemei előtt megjelent egy tengerparti házikó, melynek udvarán több gyermek szaladgál... De mikor kéne megkérdeznie?
- InuYasha? – hallatszott mögüle. Megfordulva a hálóinges Kagomén akadt meg a szeme, kinek fehér köntöse szinte szikrázott a holdfényben.
- Igen, szerelmem? – mosolygott rá a hanyou.
- Mikor jössz aludni? – kérdezte elpirulva Kagome.
- Nemsokára, csak elgondolkoztam...
Kagome mosolyogva bólintott, majd visszament a lépcsőn. InuYasha érzelmei egyre jobban erősödtek.