Kagome esete az Ezüst Hanyou nevű kalózkapitánnyal

20. fejezet - Kagometo InuYasha no Chigiri (Kagome és InuYasha esküje)

Mindenki talált magának valami tennivalót, tétlenkedésnek nyoma sem látszott a hajón és környékén. Az esküvő időpontját másnapra tűzték ki, bár senki sem értette, miért pont akkorra. A kapitánynak pont akkor jutott eszébe megházasodni, mikor ilyen hosszú út állt előttük. Ám valójában senki sem bánta a közelgő eseményt. Sango kissé aggódott barátnője miatt, de azért Kagoméval együtt örült. Mirokuval együtt úgy döntöttek, hogy csak akkor kelnek egybe, ha már véget ért az utazás. InuYasha és Kagome a hagyomány szerint kerülték egymást, de a kapitány folyamatos kíséretet rendelt ki a lány mellé, nehogy valami baj érje. A két tanú szerepét természetesen Sango és Miroku kapta.
- Tehát, pajtás, milyen érzés, hogy hamarosan férj leszel? – kérdezte kimérten Miroku, miközben a szabóhoz igyekeztek.
- Én kértem meg a kezét, nem? Olyan izgatott vagyok, mint még soha ezelőtt! – válaszolt InuYasha.
- És holnap éjjel... - Miroku valódi természete felszínre került.
- A holnap éjjel nem tartozik rád!
- Ne mondd, hogy nem vagy miatta izgatott.
- Persze, hogy izgulok! De ami a legfontosabb, ő az enyém lesz, én pedig az övé, utána örökké együtt leszünk és...
- Hány gyereket terveztek?
- Nos, az majd még elválik.
- De ugye tudod, hogyan kell gyereket...?
- Francba veled! Baka hentai! Térj vissza a valóságba!
Miroku felnevetett.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Kagome végignézett az első tiszt kabinjának ajtaján lógó új esküvői ruháján. Általában Miroku aludt ebben szobában, de a mai estére kölcsönadta a lánynak. Amint lezajlik az esküvő, a következő reggel indulnak is az Ékkő felkutatására. Vajon miért akarta a hanyou még mindig annyira megszerezni, ha már minden... hát persze! Az új törvény! Még szerencse, hogy ezt a szigetet nem érte el. Vajon fellebbez ellene valaki? Valószínűleg nem... Ekkor eszébe jutott hátrahagyott családja. Bűntudat töltötte el. Talán írhatna nekik pár sort, hogy kicsit megnyugtassa őket. Tudta, hogy a kapitány jelenleg a szabónál tartózkodott, ezért átment közös kabinjukba. Az asztalhoz ülve kezébe fogta a pennát, megmerítette a tintatartóban, majd japánul írni kezdett.

Kedves Szüleim és Souta!

Elnézést, hogy köszönés nélkül távoztam. Sangoval és Mirokuval vagyok, remekül megy sorom!...

- Elmondjam nekik, hogy InuYasha életben van, és hogy hamarosan összeházasodunk? Talán még kissé túl korai, hogy tudjanak róla...

Épp kincsvadászaton vagyunk! Nagyon izgalmas az egész! Ha megtaláltuk, amit keresünk, visszatérünk. Mindannyiótokat nagyon szeretlek.

Szeretettel lányotok:

Higurashi Kagome

Némi viaszt csöpögtetett a levélre, majd lepecsételte. Ezután felment a fedélzetre.
- Samuel-san? – kiáltotta a matróz nevét. A fiú épp az egyik árbóc kötélzetét igazgatta, de a lány hívására a fedélzetre ugrott.
- Igen, hölgyem?
- Kérlek, vidd el ezt a helyi kézbesítő szolgálathoz, hogy vigyék el Lord Higurashinak a Jaguár-szigetre – azzal átadta a nemrég írt levelet.
- Ahogy óhajtod, hölgyem – bólintott Samuel, miközben átvette az irományt.
Kagome megköszönte a segítséget, majd visszament a kabinjába, nehogy InuYasha szeme elé kerüljön.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

InuYasha álmatlanul fetrengett az ágyon. Hiányzott neki Kagome jelenléte. Legközelebb majd csak holnap láthatja a lányt. És akkor már nem lesz többé egyedül. Mégis egyre csak a holnap éjszakára tudott gondolni, hiába próbálta kiűzni a fejéből. Rendkívül izgatott volt, szinte kiugrott a bőréből.
„Végre" – gondolta magában. Egyre több emlék töltötte el... az első találkozásuk, majd az, hogyan bánt eleinte a lánnyal. Undorodva magától megrázkódott. De rögtön utána eszébe jutott Kagome mosolya, és minden értékes pillanat, amit együtt tölthettek el. Jó érzéssel töltötték el ezek a percek, de úgy gondolta, jobb elaludnia, ha nem akar holnap kimerülten megjelenni az esküvőjén. Lassan álomba kényszerítette magát.