Kagome esete az Ezüst Hanyou nevű kalózkapitánnyal

13. fejezet - A térkép visszaszerzése

Ismét egy a hajón töltött éjszaka. A legénység tagjai, immár Kagoméval és Sangoval kiegészülve énekelve és táncolva mulatott a fedélzeten; egy hagyomány, amit nem is olyan rég a két lány kezdeményezett. InuYasha vidáman figyelte a Sangoval boldogan táncoló Kagomét, aki ismét hangosan énekelte a tengerészdalokat. Az egyik fémhordóban gyújtott tűz lángjai furcsa fénnyel szikrázva tükröződtek a lány szemeiben. A hanyouban felrémlettek annak az éjszakának a képei, mikor elrabolta Kagomét. Még akkor is olyan bátor és makacs volt. Most elnézve a lány önfeledt táncát, azt gondolta, jól döntött, mikor megtámadta azt a hajót. Persze más hajókon utazó diplomaták is szóba jöhettek volna, de valahogy úgy érezte, azt kellett megrohamozniuk. Mikor Kagome rámosolygott, InuYasha szíve kihagyott egy ütemet. Annyira szerette a lányt és türelmetlenül várta, mikor mondja ki ő is azt a varázslatos szót: „Szeretlek"... már ha kimondja egyáltalán. Ekkor Charley, Henry és Paul rázendített egy régi tengeri balladára. Miroku harmonikán kísérte őket. Sango a fiú mellett ült és fejét a vállára támasztotta. A szomorú dal romantikus légkört teremtett a hajón. InuYasha végigkísérte tekintetével, ahogy Kagome leült, majd kezeit térdein nyugtatva a csillagokra nézett. Némán a lány elé sétált és felé nyújtotta kezét. Kagome felnézett a hanyoura, majd elpirulva elfogadta a felé nyújtott kezet. InuYasha lassan magához húzta őt; mindkettejük lélegzete szinte elállt. Miután mélyen a lány szemeibe nézett, a kapitány a hajó tatjába vezette Kagomét, ahol már nem vetődött rájuk a hordóban rakott tűz fényköre, viszont még hallották a zenét. InuYasha egyik karját a lány dereka köré fonta, és lassú, elegáns táncba kezdtek. Bár a háttérben csak öt kalóz énekelt még mindig harmonikakísérettel, Kagome meg mert volna esküdni rá, hogy egy egész zenekar játékát hallja. Elpirult, mikor édesanyja szavai jutottak eszébe: „Ha szerelmes vagy, csodálatos hegedű játékát hallod a fejedben".
„Még hogy egy hegedű? – gondolta – Egy egész zenekart hallok!"
Ki kellene már mondania? Szerette volna, de... Megesküdött Istennek és önmagának, hogy csak leendő férjének tesz majd szerelmi vallomást, és nem volt benne biztos, hogy InuYasha valaha is betöltheti majd életében ezt a szerepet. Végül a dalnak vége lett, de InuYasha még szorosan tartotta Kagomét.
- Nézd, ott fent! – kiáltott fel a lány.
- Tessék?
- A sarki csillag!
InuYasha az égboltra nézett, majd visszanézett Kagoméra, aki olyan boldog volt saját felfedezésétől, mint egy kisgyerek. Még jobban ölelve kedvesét ismét ő is feltekintett, és kiélvezett minden egyes pillanatot.

*~*~*~*~**~*~~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~~*~*~*~*~*~*~*~*

Kouga gondosan nézegette az InuYashától szerzett térképet. Testét rengeteg kötés fedte, mégis határozottabb volt, mint valaha, mikor Kagome visszaszerzésére gondolt. Túl nehéz volt elviselnie a gondolatot, hogy a lány egy ilyen vadállat társaságában van. Megtalálja Kagomét és a kincset, és azután olyan hatalomhoz jutna, mint egy erőteljes herceg. Nem tudta kiverni Kagomét a fejéből. Az illatát, a hozzáállását, a testének tapintását... Vissza kell szereznie, és persze meg kell ölnie azt a nyavalyás kutyafajzatot, amilyen gyorsan csak lehet. És nem csak Kagome miatt akart végezni a hanyouval, hanem mert az kiirtotta a legénységét két embere kivételével. Ginta és Hakkaku. De persze Kagome volt az igazi indíték. De mi a helyzet a kalóz youkai alakjáról? Meg kell győződnie róla, hogy nála van-e a kardja. Már mindenre felkészült. És végül Kagome LESZ a társa. Amint nála lesz a Shikon no Tama, senki sem állhat az útjába.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

InuYasha, mint oly gyakran éjszakánként, az óceánt bámulta. Kagome már lefeküdt aludni. Gondolatai zavarosak voltak. Megpróbált elgondolkodni rajta, hogy ő egy kegyetlen kalóz, részben szörnyeteg, és talán Kagome szerelme is egyben. A lány még mindig nem válaszolt neki. Kagome 16 éves volt, ő meg pár hónap híján 19. 13 éves volt, mikor beleszeretett Kikyouba, és majdnem 15 volt, mikor sor került volna az esküvőre. Ez most eléggé ostobaságnak tűnt, de még mindig hiányolta Kikyout. Mindig is fogja. De mi a helyzet Kagoméval? Képes lesz arra, hogy vele maradjon? Félelme a lány elvesztése miatt nagyobb volt, mint amit a halállal kapcsolatban érzett. És mégis mit kívánna a Shikon no Tamától? Bármit, ami segítene neki megtartani a lányt.
- Csak Kagoméra tudok gondolni! Doshiou? (Mit csináljak?)
Ekkor megérezte a mögötte álló lány jelenlétét, így gyorsan megfordult. Kagome félve pillantott a borostyán szemekbe. InuYasha csak nézte az előtte álló lányt, aki ártatlan barna szemeit rá függesztette. Megpróbálta elképzelni nélküle az életét, de csak ürességet látott.
- Mit csinálsz itt fönt? – kérdezte végül.
- Megint nem tudtam aludni...
InuYasha szótlanul Kagoméhez lépett és a lány szégyenlős, zavart mégis szenvedélytől égő szemeibe nézett, majd lassan átölelte a lányt. Kagome sejtette, hogy valami aggasztja a kapitányt.
- InuYasha?
- Hmm?
- Miért nem tudtál aludni? Mi aggaszt ennyire?
InuYasha szemei elkerekedtek. Mégis mit válaszoljon? Ha elmondaná az igazat, Kagome talán megijedne, és elhagyná... Felsóhajtott. De Kagome hallani akarta. Szíve mélyén szerette volna, ha azt suttogja a fülébe „Nem akarom, hogy elmenj. Szükségem van rád...". De nem ezt a választ kapta.
- Semmi sem aggaszt. Csak megfájdult a fejem, ezért feljöttem kicsit levegőzni.
- Ó... - mondta csalódottan Kagome.
- Menj aludni. Én majd...
- Nem – szakította félbe Kagome. InuYasha dermedten nézett le rá.
- Csak... - folytatta a lány. – Tarts még egy kicsit... kérlek...
InuYasha nem tudott mit válaszolni, ezért csak állt ott továbbra is, karjaiban Kagoméval és elmosolyodott.