Valódi mosoly (Boku No Hero Academia ff)

Edzés a versenyre

Az egyik óránk után, mikor néhányan megpróbálkoztak a terem elhagyásával, akadt egy kis probléma. Egy óriási tömeg gyűlt össze az ajtó előtt, akik meglehetősen elállták az utat. Értetlenül néztem ki a padomból, majd feltápászkodtam, hogy ha kell, kezdjek a helyzettel valamit. Nem tetszett ez nekem.

- Mi-mi-mi mi folyik itt? - kérdezte Uraraka szinte rémülten, miután rájött, hogy most nem feltétlenül fog kimenni.

- Megtudhatnánk, mi dolgotok az osztályunkkal? - fordult a diákok felé Iida. Őszintén reménykedtem benne, hogy rendet tesz magától, mert semmi kedvem nem volt a szükségesnél előbb felhívni magamra a figyelmet.

- Elálljátok az utunkat - emelte meg a jobb kezét Mineta felháborodottan. - Mit képzeltek magatokról?! - kérdezte. Közben a szemem sarkából láttam, ahogyan Bakugou feláll a helyéről, és megindul felénk. Mikor elhaladt mellettem, hátráltam még egy lépést. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy végignézzem, ha esetleg perpatvart csinál már megint.

- Felmérik a konkurenciát, nyomik - jelentette ki lekezelően, én pedig hatalmasat sóhajtottam. Kezdődik. Mineta ijedten mutogatott a szőke hajú fiú felé, aki nem igazán zavartatta magát, viszont Midoriya a tekintetével szinte helyette is bocsánatot kért. - Túléltük egy rakat gonosztevő támadását. Az tuti, hogy van mit nézni rajtunk - tette hozzá a srác. Értettem, hogy hová akar kilyukadni, de egy hősnek nem túl kellene élni egy ilyen támadást?

- Kacchan most egész barátságos - szólt óvatosan a zöld hajú fiú. Valahol igazat adtam neki, legalább nem üvöltözött, de azért a felsőbbrendűségű komplexusa továbbra is keményen jelen volt.

- Bámulással semmi sem fogtok elérni. Félre, extrák! - szólt rá a diákokra, akik erre értetlenül néztek rá. Én csak a tenyerembe temettem az arcom, mert ezen a ponton inkább nem akartam felvállalni, hogy a fiú osztálytársa vagyok.

- Csak mert nem ismered, még nem hívhatod őket extráknak! - akadt ki Iida, mire felemeltem a fejem. Aranyos, hogy még mindig próbálkozik, viszont Uraraka és Midoriya vele ellentétben csak rémülten követték figyelemmel az eseményeket.

- A híres A osztály. Kíváncsiak voltunk rátok, de te például elég nagyképű vagy. Vajon a többi hősképzős is ugyanilyen öntelt volna? - furakodott előre egy lila hajú fiú, aki úgy nézett ki, mint aki már legalább egy hete nem aludt. Gúnyos volt, de látszólag inkább szórakoztatta Bakugou viselkedése, minthogy komolyan vegye. Mellettem Mineta, Iida, Midoriya és Uraraka is szabadkozóan a fejüket kezdték rázni, amin elmosolyodtam.

- Ha így van, be kell valljam, az elég kiábrándító - vakargatta meg a tarkóját unottan. - Sokan vagyunk itt, akiket nem vettek fel a hősképzőbe, így végül más szakra kerültünk. Tudtátok? - kérdezte, mire Bakugou csak morgott egyet, én viszont azonnal éreztem az empátiát a srác irányába, nem tehettem róla. Belegondoltam, hogy én mennyire hős akartam lenni, és ha ő is így volt vele, akkor csak sajnálni tudtam. - De azért kínál egy hajszálnyi reményt az iskola. A Sportfesztivál eredményei alapján lehetőségünk nyílik átkerülni a hősképzőbe. Persze, ehhez valakinek távoznia kell. Felmérni a konkurenciát? A többiekkel ellentétben én enélkül is készen állok arra, hogy bármelyikőtök helyét átvegyem, ha nem kapjátok össze magatokat. Ezt vehetitek hadüzenetnek - jelentette ki. Halványan elmosolyodtam. Azért az önbizalma megvolt.

- Hadüzenet elfogadva - jelentettem ki mosolyogva, mire felém nézett. - De azért nehogy azt hidd, hogy olyan könnyen fogjuk adni magunkat.

- Reménykedem benne, hogy nem - felelte egyszerűen, én pedig aprót bólintottam.

- Hé, hé! Én a szomszédos B osztályból jöttem. Azt hallottam, hogy szembeszálltatok egy rakat gonosztevővel, de csak egy csapat önelégült kölyök vagytok - szólalt meg egy fiú, akinek csontszínű tincsei össze-vissza álltak. Mondatára körülöttem szinte mindenki lesápadt Bakugou kivételével, én pedig csak felsóhajtottam. Nagyszerű, még egy kis hírhedtség hiányzott a híresség mellé. - Hencegjetek, amennyit csak akartok, de csúnyán le fogtok bőgni - kalimpált a fiú a kezeivel. Bakugou-nak magyarázott elsősorban, viszont ő már nem figyelt rá, csak igyekezett keresztülfurakodni a tömegen, hogy elhagyhassa a termet.