Valódi mosoly (Boku No Hero Academia ff)

Lovaspárbaj

Az utolsó fél percben mind a négyen a kivetítőt bámultuk, ugyanis mindent megbeszéltünk, és most már csak a versenyszám kezdetét vártuk, adrenalintól feltöltve. Öttől kezdve magamban vissza is számoltam, majd vetettem még egy pillantást a mellettem lazán, de magabiztosan ácsorgó Shinsou-ra, és újra Midnight-hoz fordultam, aki éppen a karját nyújtotta le. Hogy minek, azt nem tudtam, de legalább elvolt közben. 

- Figyelem, pillanatokon belül kezdünk - szólalt meg, én pedig vettem egy mély levegőt, hogy kicsit levezessem az egyre feltörekvő izgalmamat. Szerettem a versenyeket, mindig is szerettem a versenyeket. Kiskorom óta volt egy riválisom karatéban, akivel felváltva nyertük a különböző bajnokságokat, és imádtam az adrenalint, ami eltöltött előttünk. Most is igyekeztem arra koncentrálni, és kizárni a hülye tömeget, akik összességében csak levegőt rontani jöttek. Legalábbis az én szemszögemből mindenképpen.

- Letelt a csapat-összeállításokra szánt tizenöt perc - jelentette ki Present Mic azok számára, akiknek nem volt egyértelmű. - Mint láthatják, összesen tizenkét csapat sorakozott fel a pályán. 

- Meglehetősen érdekes csapatokat alkottak - fűzte hozzá Aizawa-sensei, én pedig végignézve a négyeseken nagyon is egyet tudtam érteni. Alig vártam, hogy összemérjük, ki tud ezen körülmények között a legjobban teljesíteni.

- Halljam a lelkesítő kiáltásokat! - mondta a szőke hős, akinek úgy fel volt zselézve a haja, hogy arra fájt ránézni. A tömeg már addig is őrjöngött, szóval annyira nem támogattam, hogy még tovább buzdítja őket, a számat elhúzva figyeltem, ahogy felpattannak és kiáltoznak. Mi olyan érdekes néhány csatározó tinédzseren, miért nem intézhetjük el ezt magunk között? Soha nem fogom megérteni. - Kezdődik a vérre menő küzdelem. Mindent bele, gyerekeeek! - kiáltotta. Én a csapatunk bal oldalára álltam, Shinsou ugyebár a lovas szerepébe, középen Shoda, a jobb szárnynál pedig Ojiro. - Oké, kezdődik a játék. Most már nem gondolhatjátok meg magatokat. Naa, mehet a menet, de előtte még visszaszámolunk - jelentette ki. Éreztem, hogy a lila hajú fiú megfeszül mellettem. Őszintén, tényleg nyerni akartam, és már ez elég motiváció volt, de a tény, hogy neki ez lehet az egyetlen esélye arra, hogy mégis bejuthasson a hőskurzusra, még inkább arra késztetett, hogy valahogy oldjam meg. Hogy valahogy védjem meg a csapatunkat. Bármi áron. 

- Mehet! - kiáltotta el magát Midnight, mire mindenki futni kezdett. Felénk. 

- A francba - motyogtam, de Shinsou-n egyáltalán nem éreztem, hogy aggódna, ami furcsa volt. Ennyire magabiztos lett volna? Az mondjuk elég lenyűgöző, ha igen. 

- Idióták, mind erre tartanak - jelentette ki. - Könnyen megoldjuk. Megvárjuk, míg közel érnek, ha kell Ojiroék pofozkodnak, mi ketten meg elteleportálunk a pálya másik végébe. Ha szerencsénk van, legalább néhányan elkezdenek inkább egymásra támadni. Ojiro, ti pedig két irányból gyorsan idejöttök hozzánk - magyarázta. Mindhárman bólintottunk, ekkor pedig a talaj alattunk folyékonnyá vált, és elkezdtünk süllyedni. 

- Ez az osztálytársam, Honenuki képessége! - jelentette ki Shoda rémülten.

- Nem gáz - mondta Shinsou határozottan. - Hé, Honenuki! - kiáltotta el magát.

- Hah? - nézett felénk értetlenül az óriási fogakkal rendelkező srác. A talaj hirtelen kidobott minket, majd újra megszilárdult. A srác lefagyott, vele együtt pedig az egész csapata is. Közben mindenki más folytatta az útjukat felénk, és ekkor esett le, hogy Shinsou soha nem mondta el, mi a képessége, de kezdtem félni tőle. Erősnek tűnt. Közben egy csapat odaért hozzánk, de Ojiro a farkával könnyedén elintézte őket.

- Ameddig nem egyszerre jönnek, nincs gáz - motyogtam.

- Ha most mozgunk, az rosszabb, mintha nem - figyelmeztetett Shinsou, én pedig csak bólintottam egyet. - Szerencsére azért nem kell küzdenünk, hogy szalagot szerezzünk.