Valódi mosoly (Boku No Hero Academia ff)

Selejtező

- Mind a tizenegy osztály diákja részt vesz a versenyben - kezdte a feladat ismertetését Midnight tanárnő, mire a kivetítőn megjelentek a betűk, különböző színű körökkel a hátterükben. Ezután pedig megjelent a stadion alaprajza, a szélén pedig egy fehér és kék ovális, amiben futott egy olyan alakú emberke, mint ami a vészkijárat táblákon is van. - A pálya a stadion külső oldalán körülbelül négy kilométer hosszú - emelte meg a kendőjét, vagy mi az. Még mindig nem tudtam értelmezni. - Mindössze egyetlen megkötés van: - kezdte, mire egy pillanatra megfagytam, mert ez nem jól kezdődött. - Míg tartjátok az útvonalat, bármilyen trükköt bevethettek - nyújtotta felénk a kezét. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, majd bólintottam egyet. Szóval az úgy nem működik, hogy egyszerűen visszateleportálok ide, miután elindult a verseny. Persze, nem is állt volna szándékomban, így pedig végképp nem, ugyanis az erősen feszegette volna ezt a szabályt. - Rajta! Minden résztvevő a rajtvonalra - szólt ránk, mire lassan odagyülekeztünk. Láttam, ahogyan elkezdenek kihunyni a zöld lámpák az indulást jelző szerkezeten, szóval igyekeztem lenyugtatni magam, vagy legalábbis pozitív irányba forgatni az izgalmamat. - Rajt! - kiáltotta el magát a fekete hajú nő, mikor az összes fény kihunyt. Határozottan felnéztem, és már el akartam indulni, mikor realizáltam, ez mit jelentene.

- Oh, a francba - motyogtam, ahogy a szűk bejáratban létrejött majdnem ugyanaz a tömeg, mint akkor, mikor bejött a sajtó az iskolába. Mindenki eszeveszetten furakodott, ami nem igazán vált a hasznukra. Mivel nem leghátul voltam, hanem középtájt, ezért engem is toltak magukkal, amivel könnyedén ki tudtak zökkenteni, ha akartak. De én nem az a típus vagyok, akit csak úgy legyőz egy tömeg. Felnéztem magam fölé, és úgy döntöttem, hogy akkor itt az ideje a levegőbe teleportálni. Vettem egy nagy levegőt, majd felugrottam, és megérkeztem a plafon alatt pár méterrel, ahonnan már ki tudtam szúrni egy pontot a földúton. Gyorsan tovább teleportáltam, mert félő volt, hogy hamarosan zuhanni kezdek, akkor pedig megjelent a földön Todoroki jege. Pontosan arra érkeztem rá, a legtöbben viszont beleragadtak. Én is megcsúsztam rajta a lendülettől, de végül sikerült megtartani az egyensúlyomat.

- Bocsika - szólt hátra Todoroki unottan. Csak a szememet forgattam, majd arra jutottam, hogy nekem semmi kedvem nincs jégkorcsolyázósat játszani, szóval elé teleportáltam, és onnan futottam tovább, immár a szilárd talajon.

- Én is bocsi - mondtam, ahogy elé kerültem. Hallottam, ahogy felgyorsít, hiszen közelebbről jöttek a fagyás és léptek hangjai, de még mindig nálam volt az előny. Ráadásul bármikor arrébb teleportálhattam, gond nélkül.

- Ez nem vált be, Todoroki - hallottam Yaoyorozu hangját. Elégedetten elmosolyodtam, mert nem adtam magamnak időt arra, hogy hátraforduljak, viszont ez, meg a robbanások azt jelentették, hogy az osztálytársaim tovább tudtak haladni. Legalábbis egy részük biztosan.

- Nem úszod meg ilyen könnyen, hallottad?! - kiabált Bakugou. Gyorsan haladt, szinte minden másodpercben lehetett érezni a különbséget abban, hogy mennyire hangos, így mennyire van közel.

- Egyszer megfagyaszthattál, de még egyszer nem hagyom - szólalt meg Ojiro. Nagyszerű, neki is sikerült, egész sokan megoldottuk.

- Hoppá - hallottam Mina hangját is. Közben észrevettem, ahogy előttünk az elágazásban megjelentek ugyanazok a hatalmas, zöld robotok, mint amelyek a bemeneti vizsgán is voltak. Gyorsan visszaemlékeztem, hol is volt a gyengepontjuk, de aztán észrevettem, hogy csak abban a kupacban álltak. Mögöttük már egy darab sem volt.

- Engem nem utasíthatsz olyan könnyen magad mögé - kiáltotta Mineta. Erre kicsit elkerekedett a szemem, mert rá nem igazán számítottam, az igazat megvallva. - Most ki nevet a végén? Jól nézd meg a titkos támadásom: híja! - kiabált, de ekkor eltalálta őt az egyik robot. Ahogy nekicsapódott a zöld karnak, az egy kissé hangos volt, és egy pillanatra még úgy is megijedtem, hogy valami baja esett, hogy nem kedveltem túlzottan. Hátrapillantottam, hogy megnézzem, mi a helyzet. Éppen akkor igyekezett feltápászkodni a földről, mire biccentettem egyet.