Már olyan régóta nem jár itt senki. Már nem is tudom, hogy minek, vagy épp kinek írok.
Elromlottam, és ezért jól alkottam, de most az elromlást is elrontottam. Miért vagyok ilyen haszontalan? Talán már feladtam? Vagy csak ittragadtam?
Már nem elég rossz a lelkem, hogy elég jó legyen, hogy még valakit érdekeljen. Viszlát hát életem, ég veletek álmok, csak koptatom a lapot tovább, mint a régi szép időkben.
YOU ARE READING
Kifordult világ
PoetryVolt hazug a világom, és beszéltem róla őszintén is, ideje, hogy a dolgok kiforduljanak önmagukból. Miért is ne, ha egyszer őrült egy életet élünk...
