Színt hoztál egy megfakult világba, életet a komor halálba.
Távolról kell szeresselek, hiszen messzire kényszerültünk egymás nyugtató öleléséből, míg mostanra karjaim helyett gyengéd ígéretek és remények gondolatával fonhatom körül csak a tested.
Álmomban is éber vagyok már, mert csak azt érzem, milyen üres mellettem az ágy, hogy fázom, reszketek nélküled, forgolódom mert sehogy sem kényelmes, csakis a krjaid közt biztonságos, mégsem lehet az, az én karanténom.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Kifordult világ
ŞiirVolt hazug a világom, és beszéltem róla őszintén is, ideje, hogy a dolgok kiforduljanak önmagukból. Miért is ne, ha egyszer őrült egy életet élünk...
