Nem hagytál mást, csak egy tátongó lyukat a mellkasomban amit nem tudok betömni.
Akárhogy foltozgatom, ahányszor csak összefércelem, annyiszor szakad szét.
Újra és újra kiömlik rajta a szívem, noha nem akarom.
Bárhová hajtom a fejem sírásra, avagy nyugodalomra, a te vállaidért sajog a lelkem, az ölelésért amely mindentől megóv ezen a világon.
Egy utolsó ölelésért amely nekem jelenti a világot...
YOU ARE READING
Kifordult világ
PoetryVolt hazug a világom, és beszéltem róla őszintén is, ideje, hogy a dolgok kiforduljanak önmagukból. Miért is ne, ha egyszer őrült egy életet élünk...
