Kifordult világ

Hátrahagyottak

Elvesztünk, pedig mi maradtunk hátra...
Minden nap játszuk a szerepeinket, minthacsak még most is úgy volna.
De ez mind csak színjáték, hogy senki se láthassa milyen céltalan is ez a lét, hogy semmi sem hajt, semmi nem vár, csak te.
Szűntelen, olyasvalakikre akik nem jönnek haza.
Elkészíted a kedvenc ételeiket, mindent szép rendben tartasz, úgy élsz, hogy büszkék lehessenek rád remélve, hogy egy nap majd bekopogtatnak hozzád.
De ez nem jön el, és egy életet élsz le várakozásban, síri csendben, lábujjhegyen járva, minthacsak egyszer majd újra élettel töltenék meg a házad...