Kifordult világ

Niko Neko

Azt tanultam a művészektől, és az álmodozóktól, hogy ha szereted, akkor megéri várni.
És én szeretem. Sőt, azt is tudom, hogy viszont szeret.
Kifejezte, minden módon ahogy csak ki lehet fejezni a szerelmedet egy ember iránt.
De most elment, és magával vitte a szerelmes éjszakák, és vidám nappalok kimondatlan ígéreteit, időt kért, a maga nyers módján, majd ment.
De kérdem én, hogy szólhatna örökre a búcsú, ha egy "én tényleg szeretlek"-kel zárod?
Hogy várhatnád a szívemtől, hogy lemondjon rólad, ha nem vagy képes a szemembe mondani, hogy elmész, mert tudod, hogy akkor maradnál?
Elengedtelek. Tudtam, hogy menned kell. De csak mert hiszem, hogy visszajössz hozzám.
Mert te vagy az, akit nem azért szeretek igazán, hogy nekem jó legyen, hanem azért mert tudom, neked is jobb így.
Amióta megismertelek számomra nincs olyan, hogy én, és csakis én.
Mert többé már nem tudok úgy gondolkodni, hogy téged kivonlak a képletből, mert tudom, csupán csak az egyenlőség másik oldalára kerülnél át.
Szeretjük egymást, hogy állhatna hát a bolond eszed két szív útjába, és hogy tévedhetne a szív, ha még azt a nagyokos agyadat is elbizonytalanítja?

Szóval, ha valaki tudja, segítsen. Mondja meg nekem, érdemes még várni?...