Már nincs mit mondanom. Nincs célom, vagy reményem. Sem átkom, sem erényem. Nincs jövőm, üres a jelenem, múltam meg, hát abban jól megszenvedtem.
Nincsen útitársam, se csónakom, de adtak evezőt. Mert jön az árvíz.
Nincsen már helyem ebben a világban, csak a plafont bámulva fekszem a szobában.
YOU ARE READING
Kifordult világ
PoetryVolt hazug a világom, és beszéltem róla őszintén is, ideje, hogy a dolgok kiforduljanak önmagukból. Miért is ne, ha egyszer őrült egy életet élünk...
