Kifordult világ

B.D

Most is látom magam előtt a pillanatot.
Ott álltam veled szemben, és ott keringett a fejemben az a megannyi elfecsérelt pillanat.
Ahogy újra és újra elcsábítottál, és olyan sokszor majdnem beléd szerettem. De végül, mielőtt megtörténhetett volna, mindig megtorpantál.
Pedig már éreztem a lángokat, már fellobbantak, mégsem gyúlt tűz.
Ezek után megláttalak az utcán, megálltam előtted, köszöntem. De aztán csak néztem a szemeidbe, hallgattam a lépteid...
Felém közeledtél, és én eközben jöttem rá, hogy már nincs mit mondanom neked.