Kifordult világ

Őrület

Eljött hát az a pont is, amikor magamhoz ölelem a mobilomat, mert az jelenti az egyetlen kapcsolatomat azzal a néhány emberrel aki még számít.
Ahogy naphosszat olvasod, és viszonzásul te is leírod, hogy hogyan is ölelnéd újra magadhoz a szerelmedet, ez valahogy már önkénytelen mozdulattá válik. A szívedhez szorítod azt a rohadt mobilt, mintha csak ő lenne, és ahogy régen ebben az ölelésben, a szíve dobogását érezted a mellkasodban, úgy most csak egy újabb rezzenést tapasztalsz.
És a baráti beszélgetések sem ugyanazok. Van aki már nem is beszél veled, néhányakkal pedig tartjátok egymásban a lelket. Éjszakákon át beszélgettek, mint rég, de valami mégsem az igazi, végül minden beszélgetés elnémul majd, nem jön több üzenet, és egyedül maradsz otthon, a sötétben.

Okés, szóval elterveztem, hogy én márpedig nem fogok beszélni a karanténról, csak azért sem.
Erre most itt van, tessék. Hát ennyire vagyok határozott...