Kifordult világ

Esti mese

"Fél napi önsanyargatás után, végre leültem enni. Anyám is ott ült az asztalnál, és elmélyülten telefonozott, így ügyet sem vetettünk egymásra.
Ez egész addig jól is ment, míg fogalmam sincs miért, de karomra emelte a tekintetét.
Egész nyáron gondosan ügyeltem rá, hogy még véletlenül se tartózkodjak napon, fél percnél tovább, hogy az egyébként hófehér bőrömet ne szinezze meg.
De a hétvégén, mikor iskolai szervezésű teljesítménytúrára mentem, igencsak megégtem.
Mivel koraősz lévén, még igencsak perzselt a nap.
Éppen ezért, a karomat díszítő több éves hegek, jóval feltünőbbé váltak a kelleténél.
Egy ideig nézte őket, majd bárgyú módon megkérdezte:
-Mi harapta meg a kezed?- Ráemeltem a tekintetem, éles pillantásom egyenesen a pupilláiba döftem. Majd halk, színtelen hangon válaszoltam.
-A démonaim."