Mellkasomban egy sajgó szív zakatol.
Lüktet bennem a vér, a furcsa színes vér.
Rohan a szívem, vágtat a vesztébe.
Áttöri a bordáim, kiszakítja a bőröm és kiugrik.
Felrobban a szívem, mindent befest azzal a furcsa, színes vérrel.
Elhallgat a szívem, megfakul a vérem.
Felkelek, kiszakadt mellkassal, tele festékpacákkal, átlépem a pokol kapuját.
Legalább tudni fogja az ördög, hogy éltemben valami művészféle voltam.
YOU ARE READING
Kifordult világ
PoetryVolt hazug a világom, és beszéltem róla őszintén is, ideje, hogy a dolgok kiforduljanak önmagukból. Miért is ne, ha egyszer őrült egy életet élünk...
