Kanjō no henka

7.

Esőtől ázott ruhákban rontottam be a szobámba. Nem számított semmi, csak el akartam menekülni a világból, ahol Mizuno van, egy olyanba ahol nincs senki, aki megkeserítené az életem. Miért élvezi, hogy piszkálhat, ahelyett, hogy békén hagyna? És miért akarom hirtelen, hogy minden olyan legyen köztünk mint régen volt? Ezen gondolatok közt merültem mély alvásba, mely hatással volt az álmaimra is.

Ismét a Mizuno háznál voltam. Gyerekek voltunk, talán öt évesek. Mizuno szobájában voltunk és kártya játékokkal játszottunk, bár egyikünk sem értett hozzá igazán. Esős nap volt ezért csak bent lehettünk, szóval mesét néztünk. Béke volt a házban, majd egyik pillanatról a másikra teli torokból kiabáltak egymással, már nem tudtam volna megmondani, hogy kicsodák, hisz nem ismertem fel a hangokat. Aztán láttam, hogy a kicsi Kazuya már felnőtt, ahogy én is, és felismertem, hogy valójában mi vagyunk azok, akik vitatkoznak. Egy pillantásával mintha ketté akart volna vágni.

- Nem kell veszekednünk Kazuya Lépjünk túl a múlton és kezdjük újra. - mondtam és egyre közelebb hajoltam hozzá. Szívem felgyorsult, ahogy erősebben éreztem teste illatát, majd akaratlanul is, de megcsókoltam. Ajkai puhák voltak, remegtek a tiltakozástól, majd feladta és karjaiba fonva hátamra döntött és felém kerekedve szenvedélyes csókba kezdtünk.

Éppen a ruháinktól akartunk megszabadulni, mikor izadtságtól nedvesen felébredtem. Nem értettem mi volt ez az álom, de teljesen zavarba hozott és ébredésem után is hatással volt az arcom színére, lélegzésemre és szívverésemre is.

Megmostam az arcom és próbáltam magam lenyugtatni. Soha nem éreztem még ehhez foghatót, de kizártnak tartottam, hogy ez legyen a szerelem. Nem szerethettem bele egy fiúba, aki folyton lelkileg vagy akár testileg bántalmaz. Nem szerethettem bele, hisz már vagy tíz éve harcban állunk egymással. Utálom, és mindig is utálni fogom. De akkor miért? Én nem vagyok meleg mégis vágyom az érintésére.

- Ahhj, miket gondolok én? - kérdeztem magamtól hangosan, majd elkezdtem iskolához készülni. Indulás közben megpillantottam Mana-chant, aki szintén iskolába indult.

- Jó reggelt, Toshiro-kun. Jól vagy? Olyan vagy, mint akin átment az úthenger. - szólt, miközben bezárta a kapuját. Úgy döntöttem, hogy bár kockázatos késni, mégis elkísérem őt az iskolájába.

- Jól vagyok, csak kicsit össze zavarodtam. - nem voltam benne biztos, hogy elmagyarázzam-e neki a helyzetet, végül arra a döntésre jutottam, hogy elmondom, hátha ad nekem valami magyarázatot, vagy reményt, hogy tévedek.

Röviden összefoglaltam mindent, bár kicsit kínosan éreztem magam. Ő szó nélkül, kicsit üveges tekintettel hallgatta végig a sztorit, anélkül, hogy bele kérdezett volna, majd hirtelen megállt előttem és vállamra tette két kezét.

- Nem hiszem, hogy szerelmes vagy belé. Az lehetetlen. - magyarázta. - Hiszen folyton marjátok egymást. Gyakran ő túlzásokba is esik. Valamint hozzád más illik. - egy pillanatra elpirult, majd közelebb lépett hozzám. - Valaki olyan, mint én.

Vállamra hajtott fejjel suttogta az utolsó szavakat, így csak annyit hallottam, hogy mond valamit, de a szavakat nem értettem. Mégis úgy tűnt, hogy szomorú lett tőle. Végül megérkeztünk az iskolájához.

- Tudod, nem kell aggódnod. Bizonyára a régi emlékek miatt lettél összezavarodva. Pár nap múlva elfelejted. - mondta majd puszit nyomva az arcomra beszaladt az iskolába. Én is elindultam a sajátomba.

Mana-channal folytatott beszélgetésem valamelyest kitisztították az összekuszált gondolataim, és talán igaza volt, abban amit mondott. Nem szerethetek egy ilyen zaklatót.

- Kumoide-kun! - szólított meg Subaru, vidáman hozzám szaladva. Most nem igazán volt kedvem társasághoz, mégsem küldtem el. - Sikerült felkészülni a matek vizsgára?

- Végül nem igazán. Az a kretén Mizuno nem volt igazán segítőkész.

-Értem. - mondta lehajtott fejjel, mintha zavarban lett volna. - Ezt hétvégén készítettem. Ha gondolod használhatod.- nyomta a kezembe füzetét, amiben matek példák voltak össze gyűjtve.

- Köszönöm, ez nagy segítség számomra. Hogyan hálálhatom meg? - kérdeztem, ő pedig láthatólag fülig pirult. Nem tudtam mi járhatott a fejében, de furcsa mód aranyos volt.

- Izé... Tudod, nem kell meghálálni, nem tartott sokáig. - vakargatta a tarkóját. - De örülnék neki... Szóval ha van kedved és szeretnéd, elmehetnénk megnézni egy filmet. - mondta, majd a kezébe temette az arcát. Nagyon zavarban lehetett, ezért sem tudtam neki nemet mondani.

- Szívás hülye kutya. Toshiro be van táblázva a hétre. Igazam van? - karolt át Mizuno, és a mondani valója végét fülembe súgta, szinte lehelte.

- Ohh, nem... Nem akartam. Azt hittem, nem voltak... Hogy nem voltak igazak azok a pletykák. Sajnálom. - hajolt meg, majd zavarában elszaladt, mielőtt bármit mondhattam volna.

- Mit akarsz? Miért csináltad? Nem láttad milyen állapotban volt szegény? Te tényleg érzéketlen vagy. - bújtam ki karja alól, majd próbáltam egyenletesen lélegezni.

- Ha nem léptem volna közbe a végén még igent mondtál volna neki. - mondta a "neki" szót sokkal lekezelőbb hangnemben. - Vagy talán randizni akarsz vele?

- Miért? Talán zavart volna? - kérdeztem hülyeségből, mire kuncogni kezdett. Gondoltam, hogy nem. - Mondtam már, hogy hagyj békén.

- Nem te érdekelsz. Ha elmentél volna vele, többet képzelt volna bele szegény srác. Nem nézhettem, hogy megsérül valaki. - magyarázta, ez a szituáció pedig kezdett komikusba változni.

- Te? Pont téged érdekel, hogy megsérül-e más, ha te vagy az aki a legtöbbet árt másoknak? - vontam kérdőre. Valamiért mindig sikerül felhúznia. Lassan kezd eszembe jutni, miért is utálom annyira.

- Mindenesetre nem mehetsz el vele randizni. Ahogy mással sem. - nyomott az ajtónak, majd egy pillanatig a szemembe nézett és végül tovább állt.

- Azt nem te fogod megmondani, idióta!- kiabáltam utána, majd lábaim elgyengülése miatt összerogytam. Úgy éreztem, hogy a szívem majd felrobban. 

Nem tudtam hova tenni ezt az utolsó mondatát. Nem tudtam mire is gondolhatott ezzel a mondatával. Talán azért nem akarja, hogy randizni menjek, mert nem akar boldognak látni? Ennek mondjuk van értelme, mégis olyan hülyeség. Annyira felhúzott már megint ez a pasi.