Kanjō no henka

16.

Kazuya szemszöge ismételten:

Kicsit több, mint három hónapot töltöttem Amerikában, mire végül sikerült helyre állítanunk a vállalatot, és ismét virágzóvá tettük azt.

Boldog voltam, hogy ismét vissza térhettem ide, bár féltem is attól, hogy talán ennyi távollét után nekem már nincs helyem itt, de az udvarban mindenki vidáman fogadott, még Kiyoshi is, aki nagyon hiányzott míg távol voltam.

Sajnos, amint megláttam azt, aki nélkül valóban magányos voltam, a szívem mintha sok apró darabokra tört volna.

- Ne is zavartassátok magatokat. Undorító! - szólaltam meg, és minden erőmmel próbáltam semleges arcot vágni a helyzethez.

Legszívesebben közéjük álltam volna, és Toshirot messzire magammal vittem volna, hogy csakis engem lásson, de ezt nem tehettem. Csak annyit, hogy nagyot nyelve lazán elhaladtam mellettük.

Bár a tervem, miszerint megnyerem őt magamnak semmissé vált, mivel a pióca Subaru, aki mindig is oda volt Toshiroért, megelőzött, nem hagyhattam, hogy ez így maradjon. Vissza kellett szereznem.

Toshiro szemszöge

Az, hogy ennyi idő után megláttam Kazuyát teljesen felkavart. Pláne, hogy egy ilyen szégyentelen helyzetben. Nem tudtam hogyan kéne reagálnom, hisz rögtön magunkra hagyott, de annyi minden lenne amit kérdeznék tőle. Közben semmi más nem jut eszembe, csak a tekintete. Utáltam ezt a tekintetét. Annak a Kazuyanak, aki a kedvemért tűzijátékot vett utolsó találkozásunk alkamával, már nyoma sem volt. Ismét a lenéző pillantásait vetette rám.

Tudtam, hogy nem kellene érdekelnie, hisz már Subaruval vagyok, mégis zaklatott lettem tőle. Mégis miért kellett feltűnnie? Miért most, és nem hamarabb?

- Jól vagy? - zökkentett ki Subaru.

- Igen. Csak meglepett, de nincs probléma.

- Rendben, akkor menjünk. Már nincsenek sokan az utolsó osztálynál. - ragadta meg a kezem és indult volna, de az osztályfelelős megállított minket.

- Sajnos mégis szükségem lenne rád a mostani beosztásnál. Takeshi rosszul érzi magát, és most ember hiány van. Ne haragudj! - meg sem várva válaszom elvonszolt a teremig.

Valóban sokan voltak, nem is csoda, hogy valaki rosszul lett ekkora tömegben. Szerencsére már nem sok volt hátra, ennyit végig tudtam még csinálni.

- Most értelmet nyert ez a nevetséges hacuka rajtad. - hallottam meg ismét Kazuya hangját. Érződött hangjából, hogy jól poénkodik rajtam.

- Minek jöttél?

- Megszomjaztam. - válaszolta sokat sejtető hangnemmel. - Hozz nekem a specialitásodból. - kacsintott, én pedig fintorral az arcomon elindultam.

Egészen attól, hogy elindultam, addig míg kivittem a rendelését éreztem magamon a szinte mélyre ható szemeit, és ez eléggé zavart, mégis valami izgatottság fogott el. El kellene őt kerülnöm a Subaruval való kapcsolatom érdekében.

Jól megvagyunk, nem akartam mindezt elrontani, mert ez az idióta, aki mindenféle magyarázat nélkül tűnt el, a semmiből hirtelen visszatért.

- Még valamit, Démon fattya?

- Valld be, hogy hiányoztam! - mosolyodott el úgy ahogyan az ilyen dumái után mindig szokott, majd arca hirtelen elkomolyodott. - Szóval te és Subaru, huh?

- Erre nem kell válaszolnom. - kerültem ki mivel kezdtem zavarba jönni. Minek kérdezi egyáltalán?

- Valóban. Viszont nagyon kis bájosak voltatok, mint két kis gyerek, akik először csinálják. - ez a lenéző hangnem  teljesen kikészített. Nem akartam tovább hallgatni.

Elhatároztam, hogy ott hagyom, és foglalkozom a többi vendéggel, de hirtelen megragadta a csuklóm és vissza tartott. Mégis miért csinálja ezt, hisz alig ért vissza. Én nem tettem fel neki kérdéseket, így neki sem volt joga hozzá. Csak azt akartam, hogy békésen elkerülhessem őt, mielőtt az érzelmeim ismét összezavarodnak.

- Bár emlékeim szerint első alkalommal is ilyen kis aranyos voltál. - súgta a fülembe és gyengéden megnyalta a fülem. Ettől libabőrös lettem.

- Mit értesz ez alatt, te idióta? Ez... Ez volt az első. - jöttem zavarba. Megint játszadozik velem. Valóban ott folytatjuk ahol abba hagytuk, ahogyan ezt ő is mondta, mielőtt elment.

- Ne mondd, hogy elfelejtetted! - fordított maga felé, majd államnál fogva megemelte az arcom. - Talán meg kéne ismételnünk? - ahogy feltette ezt a kérdést, bár nem tudtam miről beszélni, nem bírtam megmozdulni, mintha blokkolva lenne az egész testem. Becsukva szemeim egyre közelebb éreztem arcomon leheletét. - Majd, ha kettesben leszünk. - súgott ismét a fülembe, majd elment.

Nem tudtam mit akart ezzel elérni, de nem gondolhattam rá. Nekem ott van Subaru. Most ő az akit szeretek. Neki kell kitöltenie minden gondolatom.

- Nagyon boldog vagyok, hogy veled lehetek. Tudod? - kérdeztem hirtelen, mire bólintott, majd ismét megcsókolt.

Csókjában volt valami intenzív, ami arra késztetett, hogy viszonozzam azt, de akárhányszor belemerültem Kazuya képe jelent meg előttem és ez felbosszantott.

Hiába próbáltam nem tudtam kiverni azt a délutáni jelenetet a fejemből.

- Minden rendben?

- Persze persze. Csak kicsit álmos vagyok. Aludjunk. - mondtam és ledöltem az ágyába, ő pedig mellém.

Mióta összejöttünk gyakran aludtunk így. És bár ő feküdt mellettem, álmomban Kazuya volt jelen, valamint az a kép, illetve valamiféle elmék, amiről ő maga beszélt. Értelmet nyert, amit én nem értettem.

Az álmomban kicsik voltunk. A titkos helyünkön voltunk. Én a pléden ültem Kazuya pedig mögöttem lesben állt. 

Egy óvatlan pillanatban, amikor letettem kezemből a játékom Kazuya gyorsan elém került és elvette azt. Ő magasabb volt, ebből értetődően nem tudtam volna elvenni tőle.

- Vissza adom, ha te adsz cserébe valamit. - kicsi ujjaival a szájára mutatott, én pedig zavaromban .kissé félszegen, de gyorsan rányomtam egy puszit, ami a gyerekeknél már csóknak számított. Szóval már akkor is egy perverz állat volt.

Kazuya, ahogy ígérte vissza adta a játékom, arcán meg számomra ismeretlen arckifejezések kavalkádja tükröződött, de látszólag élvezte a helyzetet, ahogyan az Kazuyától várható volt.

Magam sem tudtam, hogy felejtettem ezt el. Azt még kevésbé értettem, ő hogy emlékezhetett még mindig rá. Tehát az első csókom Kazuyával történt.

Amikor felébredtem Subaru már nem volt mellettem. Az iskolához készült. Nagy nehezen felálltam az ágyból és én is követni kezdtem példáját, majd együtt indultunk el.

Ahogy a folyosón találkozott pillantásunk Kazuyával az esti álmom miatt teljesen elpirultam és még szorosabban fogtam Subaru kezét. Kazuya viszont nem reagált sehogy, mintha direkt figyelmen kívül hagyott volna.