Kanjō no henka

20.

Nektek is megvan az az érzés, mikor úgy érzitek a világ össze omlik körülöttetek, és bármit is csinálsz nem tudod elkerülni, hogy a romok magukba temetve rád boruljanak? Én pontosan így érzem most magam.

Egy hét telt el a szertáras incidens óta. Azóta mint én, mint Kazuya furcsán viselkedtünk egymás közelében, de a dolgot nem beszéltük meg.

Túlságosan zavarban voltam, hogy bármit is mondjak neki, sőt magam sem voltam biztos az érzéseimben.

Tény, hogy még mindig szerettem Kazuyát, de már Subaruval jártam, és őt is szerettem. Legalábbis nem hagyhattam magára.

Ő mindig is kedves volt velem, értékelt, kincsként kezelt és ezt úgy érzem még nem háláltam meg. Abban sem vagyok biztos, valaha meg tudom-e.

- Mondd, Subaru! Miért szerettél belém? - kérdeztem meg kissé szégyentelenül. Nem akartam ilyen nyersen fogalmazni, mégis meg kellett kérdeznem.

- Sokáig figyeltelek, mielőtt először randira hívtalak. Talán azért szerettem beléd, mert mindig olyan vidám vagy, segítesz másokon, közben nem hagyod el magad és értékeled az apró dolgokat. Meglátod másban a jót, és legyen bármilyen az illető te ott vagy, hogy hasznára legyél. - mondta el őszintén véleményét Subaru, nekem pedig fogalmam sem volt róla, hogy ilyennek lát engem.

Ugyan azt nem kérdezte meg, hogy én miért szeretem, mégis elkezdtem az indokon gondolkodni.

Közben elérkezett a tavaszi szünet előtti utolsó nap. Az a nap ami Kaiyának, és nekem is fontos dolgokat vetett fel.

- Az iskolában? Van képe annak a szajhának. - nevetett egy kisebb lány csoport, de nem ez volt az első aznap, akiket így összesúgni láttam.

Ebédidőben Kaiyától megtudtam, hogy akin végig nevettek, és akit végig lenéztek az ő volt, hisz fény derült az ő és Sugawara kapcsolatára.

Valaki lefotózta őket, ahogyan a tanteremben csókolóztak, és bár tényleg nem voltak túl diszkrétek aki a képet készítette túl messzire ment.

A fotón jól látható volt minden, és ez futótűzként terjedt a közösségi médián. Sugawarát azonnal kirúgtak, most pedig azt tárgyalják, hogy mi legyen Kaiya sorsa. Kirúgják őt is, vagy egy szigorú büntetéssel megússza az ügyet.

Sugawara megszakította a kapcsolatot Kaiyával, aki emiatt még inkább rosszul érezte magát.

- Sajnálom. Bármiben is segíthetek, itt leszek melletted. Rám támaszkodhatsz.

- Köszönöm. Elég, hogy támogatsz. - mondta könnyeit törölgetve. Megöleltem és próbáltam bíztatgatni, hogy minden meg fog oldódni, bár ebben én magam is kételkedtem.

- Annyira irigyellek téged és Subarut. A ti kapcsolatotok olyan felhőtlen. - sóhajtott.

- Ez nem igaz. - szóltam hirtelen és elterültem a földön, hogy fekve szemlélhessem az eget. - Nekünk is megvannak a gondjaink.

És ez volt Kazuya. Legalábbis ezt hittem. Rá akartam fogni, de később meg tudtam, hogy ez nem igaz, csak más bűnbakot akartam találni magam helyett.

Már épp indultam volna haza, mikor Kazuya megállított. Már nem az iskolai egyenruhájában volt, ha jól emlékeztem ma nem is volt tanításon.

- Beszélnünk kell! - mondta elrugaszkodva a faltól.

- Nem akarok beszélgetni. Sietek haza. Mellesleg nem érdekel mit akarsz mondani.

Igazából nem siettem, csak zavarban voltam, és tudtam, ha ott maradok nem fogok tudni mit mondani neki.

Éppen indultam a kijárat felé, mikor csuklómnál fogva vissza rántott, és magához húzva megcsókolt. Kezdetben kissé erőszakosan, ám szexin, utána szenvedélyesen mozogtak ajkai az enyémen.

Nem volt erőm elhúzódni tőle, többet akartam csókjaiból, de valahogy felvillant Subaru képe és az izgatottságom bűntudat váltotta fel, így megszakítottam a csókot.

- Még mindig nem érdekel? - nem válaszoltam kérdésére, de ott maradtam, hogy halljam. - A tavaszi szünet után szeretném, ha választ adnál  nekem. Ha úgy döntesz, hogy Subaruval maradsz én elutazom Amerikába.

- Mi... Mi ez így hirtelen? - kérdeztem kissé megrémülve. Miért mond nekem ilyeneket ennyire váratlanul?

- Mindig így a szádba kell rágni a dolgokat Shiro? - kezdett el nevetni. - Rajtad kívül nincs, ami Japánban tartson, szóval, ha elutasítasz, vissza megyek.

- Kazuya, én... - kezdtem, de ujját a szám elé tette.

-Ssst. Ne most. A tavaszi szünet utolsó napján gyere el a titkos helyünkre. Ott majd választ adhatsz. - mondta majd magamra hagyott.

Ha eddig nem is kellett komolyan döntenem az érzéseimmel kapcsolatban, most döntést kellett hoznom.

Eddig bár Subaruval jártam, mégis tudtam, hogy Kazuya a közelemben van, így nem kellett lemondanom senkiről, de most a döntésemen állt, hogy Kazuya elmegy-e egy másik kontinensre vagy itt marad velem.

És a döntésemen állt az is, hogy megbántom-e a hozzám mindig olyan kedves Subarut, vagy továbbra is vele maradok-e.