Kanjō no henka

18.

Anélkül zajlott le a Szenteste és a Karácsony, hogy bármit is megbeszéltem volna Subaruval. Nem akartam, hogy miattam érezze rosszul magát, és valójában azt sem akartam, hogy elhagyjon.

Kettős érzelmek dúltak bennem a két srác iránt, és úgy éreztem egyiket sem vagyok képes elengedni.

Subarut nem akartam feladni, Kazuya iránt viszont nem tudtam elengedni ezeket a kósza, zavaros, de tiszta érzéseket. Tudtam, hogy tovább kell lépnem, és ha nem tért volna vissza talán sikerült volna végleg elfelejtenem. 

Anélkül, hogy változott volna bármi is elérkezett az év utolsó napja. A december 31.-e. A városban ezen a napon lőtték fel a legnagyobb tűzijátékot.

- Alig várom, hogy beléphessünk az új évbe. És, hogy azt veled tölthessem. - nyomott egy puszit az arcomra Subaru. Amikor ilyen édes dolgokat mondott valahogy meg feledkeztem minden másról.

- Jól van madárkák. Este nyolckor találkozunk a hídnál. Onnan a legjobb a kilátás. - adta meg a helyszínt Mana.

- És másik pozitívuma, hogy senki más nem jár arra. - jegyezte meg Kaiya is.

Csupán fél napunk maradt, így haza indultam, hogy rendesen felkészülhessek, kipihenhessem magam, hisz egész éjszaka talpon leszünk.

Ahogy haza értem nagy meglepetésemre Kazuya állt, vagyis inkább támaszkodott a kapunál. Idejét sem tudtam már, mikor volt nálam utoljára.

- Shiro... - mondta ki a nevem és tett egy lépést felém, azzal a lendülettel össze is esett.

- K...Kazuya! Mi van veled? - estem pánikba, majd ahogy segítségére siettem éreztem, hogy a teste szinte lángol. - Mióta vársz te itt?

- Csak most jöttem. Miért várnék rád? - mondta két tüsszögés között. Hihetetlen, hogy még ilyenkor is képes vitába szállni.

- Mindegy, csak gyere be.

Bementünk a házba és mivel nem tudtam mást, kezébe nyomtam egy bögre forró teát, hátha segít valamit. Majd megmértem a lázát.

-Ha beteg vagy nem lett volna jobb otthon maradnod? - kérdeztem, mint egy kisgyerektől. Nem szerettem, hogy ennyire felelőtlen önmagával is.

- Nem vagyok beteg, csak egy kicsit megfáztam. - köhögte ki a szavakat.

- Aha, látom.

Fejére tettem egy vizes zsebkendőt és lefektettem az ágyamra, hogy be tudjam takarni. Nem sokkal később el is aludt. A nyolc óra pedig vészesen közeledett.

Tudtam, hogy ismét az utolsó pillanatban lemondani egy programot nem valami kedves tőlem, velük szemben, de úgy éreztem nem hagyhattam őt itt ilyen állapotban.

Nem lettem volna képes szórakozni, míg ő szenved akár a házamban, akár máshol.

Éppen levest készítettem, mikor mocorgást hallottam. Három órán át aludt, így volt időm készíteni neki valami ételt, amit nekem készített anyu, mikor kiskoromban beteg voltam. Mindig segített, hogy kilábaljak a betegségből.

- Készítettem neked levest. Ha úgy érzed kelj fel, és egyél. Jót fog tenni. - mondtam neki, miközben megmértem a lázát. Nem változott a gyógyszerek ellenére sem.

- Kinézem belőled, hogy mérget tettél bele. - nevetett fájdalmasan. Ha így tud poénkodni, biztos csak én aggódom túl a dolgot.

- Ha ettől tartasz, tőlem éhen is maradhatsz. - duzzogtam és elindultam az ajtó felé. Meleg kezével viszont elkapta a csuklóm és vissza tartott.

- Köszönöm, Shiro. - mosolygott rám. Már régen nem láttam ennyire őszintén mosolyogni. Ettől nekem is jobb kedvem lett. - Sajnálom, hogy elrontottam a programod.

- Nem... Ne aggódj. Máskor is lesz alkalmam elmenni. - legyintettem. - Tudod mit, maradj az ágyban. Behozom a levest.

Kicsit meg kellett szabadulnom tőle, és attól a légkörtől, amit talán csak én éreztem, de ott volt közöttünk.

Miután kicsit fintorogva bár, de megette a főztöm, vissza feküdt még pihenni. Újabb lázcsillapítót adtam neki, és megkértem, hogy éjszakára maradjon itt, hisz így nem mehetett haza.

- Mellettem maradsz, ugye? - kérdezte, és talán csak mert lázas volt, mégis annyira édesen tette fel ezt a kérdést, mintha tényleg nem akarta volna, hogy elmozduljak mellőle, így ott maradtam.

Miközben néztem ahogy alszik azon gondolkodtam, hogy erről minden képpen tudnia kell Subarunak.

Őszinte akartam lenni hozzá, nem állhattak titkok közénk. Valamint biztosra vettem, hogy meg fogja érteni. Nem megcsaltam, csak segítettem egy... Baráton? Inkább ismerősön?

Még magam sem tudtam milyen kapcsolatban is álltunk egymással Kazuyaval, de azt tudtam, hogy az újévtől mindent meg kellett tennem, hogy teljes egészében Subarura bízzam magam. Csak rá kell gondolnom.