Kanjō no henka

8.

Elérkezett a vizsga napja. Úgy éreztem Subaru jegyzeteinek köszönhetően kellőképpen felkészültem, így kicsit bátrabban kezdtem neki az egész napnak. Úgy éreztem semmi nem zavarhatja meg a mai napom. Tévedtem.

Azt hittem magam mögött hagytam a múltam jelentős részét. Azt, hogy felnőttem, mégis amikor megláttam ezt a bizonyos személyt, minden régi sérelmem, mintha tegnap lett volna.

Akkor még túléltem a zaklatásokat, mivel velem volt Mizuno és megvédett tőle, de ma már védtelen vagyok. Na, nem mintha rá akarnék támaszkodni és talán ezúttal békén hagy. Szép is lett volna.

Egész életem úgy töltöttem, hogy volt valaki, aki szívből gyűlölt minden ok nélkül. Soha nem volt olyan alkalom, mikor békésen, nyugalomban élhettem volna. Így amikor Renmaru végre elköltözött úgy éreztem végre eljött az időm, de sajnos akkoriban történt az eset, és fordult ellenem Mizuno.

És most a rémálmom visszatért. Renmaru tíz év után egyszercsak megjelent a városban mindenféle ok nélkül, ráadásul az iskolámban.

- Csá, hercegnő! Látom felnőttél. - szólított meg, pedig reméltem lapíthatok.

- Renmaru... -ennyit tudtam kicsikarni fogaim közül.

-Ne legyél úgy meglepve. Csak a jövő évi átiratkozásom jöttem elintézni. - kocogtatta meg fejem, majd elsétált. Pár lépést haladt, mire megállt. - De ha jól emlékszem nekünk még maradt elintézetlen ügyünk. - nézett vissza szúrós tekintettel, mintha át akarná szakítani bőröm. A rettegés érzése is visszatért vele együtt.

- Ki volt ez a helyes pasi? Mutass be neki! - jelent meg mögöttem Kaiya-chan, észre sem vettem, de lassan már mindenki a tantermekben volt.

- Jobban teszed ha elkerülöd. Ő veszélyes.

- Legalább nem meleg. Mostanában a jó pasikról mindig kiderül, hogy azok. - utalt ezzel arra a napra, mikor minden elkezdődött.

- De én nem is... -kezdtem, de mint aki nem is hallotta.

- Mindenesetre, jól mutatnátok együtt Kazuyával. "A mindig civakodó páros úgy döntve, felhagynak a komédiával, és igazi érzelmeiket előtérbe helyezve átadják egymásnak szeretetüket." Hát nem hangzik jól?

- Ez sablonos. Melyik mangában olvastad?

- Mondj amit akarsz. Én így gondolom. De bármi is lesz örülni fogok neked.

- Most mi ez így hirtelen?

- Csak maradj csendben és induljunk, vagy elkésünk a saját vizsgánkról. - mondta és magával rángatott. A termünk egymás mellett volt, szóval különváltunk és végül elkezdődött a vizsga.

Minden erőmmel próbáltam feleleveníteni a tanultakat, mégsem éreztem úgy, hogy sikerült a tőlem telhető maximumot nyújtanom, annak ellenére, hogy reggel még teljesen más véleményen voltam.

Szerencsére a vizsgák után viszonylag hamar haza mehettünk, így nem volt más hátra, hogy összepakoljak és végre fejest ugorhassak a hétvégébe.

Ja, hogy mégsem. A napom nem lenne teljes, ha nem kötne belém, vagy verne laposra valaki. Mit is képzeltem? Ti is éltetek már terrorban? Nem ajánlom.

- Mondtam, hogy van még egy kis elrendezni valónk. - körül néztem, de már szinte alig voltak az iskola területének ezen részén. Ez van akkor, ha mindig szinte utolsóként hagyom el az iskolát.

- Mit akarsz? Nincs kedvem az idétlenkedéseidhez.

- Régen is az ilyen megjegyzéseid vezettek oda, ahová. Mindig is nagy szád volt.