Nyomott, esős, hideg, ködös októberi reggel volt. Az arpró holtat, vaslapáton vitték szegényes sírjelyére. A résztvevők szívszaggatón énekeltek. A pap elmondta a beszédet, az férfiak zokogva borultak kedves pajtársuk sírhelyére, az asszonyok hátrébb, virágokkal a kezükben sírtak. Akkor a résztvevők visszaröppentek az ágakra, és a kis feketerigó holttestére, rászorták a földet. Csöndben imádkoztunk. És hátrébb, a macskák mint vérszomjas gyilkosok, elégedetten nyalták véres szájukat.
YOU ARE READING
~egy elveszett lélek feljegyzései~
Short StoryApró szösszenetek a gondolataimból. Az élet szép. Legalábbis ezt próbálom meglátni benne. Nem hiszem hogy túl nehéz lenne... Csak erősen kell akarni. ×rövid részek × ×! Elég sötét gondolataim is vannak (xd)! × ^¬^
