Zuhog az eső tombol a szél,villámlik és dörög. Vihar van. Lakótársammal mind ketten a nappaliban ülünk. Alexa valami könyvet olvas míg én filmet nézek. Nem vagyok rossz kapcsolatban a lánnyal, mégis nagyon keveset beszélünk. Én eleve csendes típus vagyok és Alex ezt tiszteletben is tartja. Az ablakon kopognak az esőcseppek, a szél zúgása szinte sérti fülemet.
Félek.
Meg szeretnék szólalni, de nem megy. Szeretnék beszélgetni Alexával, mégsem merek. Néha úgy érzem, nem élhetek teljes életet. És ez az én hibám, mert túl zárkózott vagyok. Félek az emberektől nincs ezen mit szépíteni.
Alex hirtelen feláll és a szekrényhez sétál. Kiveszi belőle a cigarttáját és rágyújt. Engem meg se kínál, tudja hogy nem dohányzom. Sose zavart ha a házban bagózott, most se szóltam érte. Ahogy néztem, hogy lesz a rúd egyre kisebb és jelentéktelenebb az jutott eszembe, vajon az élet is ennyit ér? Az életnek is ilyen jelentéktelenül és gyorsan vége lesz? ...
Nah, hát itt egy újabb rész. Remélem tetszik. 💞
Minji
YOU ARE READING
~egy elveszett lélek feljegyzései~
Short StoryApró szösszenetek a gondolataimból. Az élet szép. Legalábbis ezt próbálom meglátni benne. Nem hiszem hogy túl nehéz lenne... Csak erősen kell akarni. ×rövid részek × ×! Elég sötét gondolataim is vannak (xd)! × ^¬^