Rengeteg ember van a parton, ezekben a déli órákban. Kiállok a hosszú stégre, és hatalmasat szippantok a sós levegőből. Gyorsan bedobom táskámat a csónakomba, majd óvatosan én is beszállok. Beindítom a motort és már robogok is a hullámok tetején. Csodálatos érzés ahogy a menetszél viszi a hajamat és az apró vízcseppek felverődnek arcomra. Körülbelül 20 perc csónakázás után, meg is érkezek a kis szigetre. Gyerekkoromban sok időt töltöttem itt. Kikötöm a csónakot és, a táskámból előszedem, búvárszemüvegemet és a hozzá tartozó, búvárpipát. Mintha újra elném a kiskoromat, úgy szaladok a hideg vízben egyre mélyebbre és mélyebbre amíg már nem ér le a lábam. És akkor alámerülök. Csodálatosak a kis kagylók, ahogy a fehér homokban pihennek a tenger alján. A vízi élővilág mindig is lenyűgözött, nem is beszélve arról az eufórikus érzésről, amit akkor érzek mikor halrajok úsznak el mellettem és a moszatokat rágcsáló rákocskákat látok. Nagymamámmal rengeteget búvárkodtam, ezért mikor újra ezt teszem, nem csak az élményt élem meg újra, de úgy érzem ő is újra itt van velem.
Hahah. Megint tengeres rész.
:3
Minji
2020.06.26./péntek/
YOU ARE READING
~egy elveszett lélek feljegyzései~
Short StoryApró szösszenetek a gondolataimból. Az élet szép. Legalábbis ezt próbálom meglátni benne. Nem hiszem hogy túl nehéz lenne... Csak erősen kell akarni. ×rövid részek × ×! Elég sötét gondolataim is vannak (xd)! × ^¬^
