Lassan sétálok a szürkületi, utcán.
Lassan veszem a levegőt
Lassan lépteket hallok magam mögül
Lassan már a követőm leheletét is érzem nyakamon, de nem gyorsítok.
Tudok ki az, tudom, hogy a végzetemet nem kerülhetem el.
Lassan érzem a lenge inggel fedett hátamon a hideg pengét. Kínzó sebességgel fúródik az éles kés a hátamba. Fáj. De futni már felesleges. Látom magunkat kívülről, ahogy ő zokogva húzza ki belőlem kését, én pedig lemondó arccal zuhanok a retkes utcára. Igen, nekem nem jutott több, nekem a beton, amibe mások a lábukat törlik a halálos ágyam. A halálos ágyam, ahol lelkem utólsó töredékét is kilehelem. Támadóm zokogva hajol felém. Könnyei már az én arcomat áztatják. De már hiába. Én már nem vagyok többé...
Minji
YOU ARE READING
~egy elveszett lélek feljegyzései~
Short StoryApró szösszenetek a gondolataimból. Az élet szép. Legalábbis ezt próbálom meglátni benne. Nem hiszem hogy túl nehéz lenne... Csak erősen kell akarni. ×rövid részek × ×! Elég sötét gondolataim is vannak (xd)! × ^¬^
