Olyan helyen élni mint én, nem egy leányálom.
Engem elhagyott a családom. Nincs ki öleljen ha úgy van. Csak én vagyok magamnak.
Koszos kék pulcsim szélével töröltem le arcomat végig szántő jéghideg sós könnyeket. Megint sírok. Már mindennapossá vált ez a folyamat. Nem bírtam tovább, megtörtem. Már nem tudtam tovább színlelni magam.
Fél kilenc van, mivel a nyár évszakában járunk még világos az ég. Egy lélek sics az elhagyatott sikátorban ahol lelkileg összetörve fekszem. Nincs esélyem se arra, hogy boldog legyek. Mindent elvesztettem. Lassan feltápászkodtam a retkes földről és a főút felé vettem az irányt. Lassan, kimért léptekkel lépkedtem a hatalmas sebességgel haladó kamion elé. Tudtam mit csinálok és akartam is. Hirtelen erős fény bántotta szememet, hallásomat pedig éles dudálás sértette. Majd minden megszünt. Nem bántam meg... Élveztem.
Na, újabb rész. Sajnos nem sajnos ma ilyen sötét dolgokat tudtam csak hozni. :'D
Minji
YOU ARE READING
~egy elveszett lélek feljegyzései~
Short StoryApró szösszenetek a gondolataimból. Az élet szép. Legalábbis ezt próbálom meglátni benne. Nem hiszem hogy túl nehéz lenne... Csak erősen kell akarni. ×rövid részek × ×! Elég sötét gondolataim is vannak (xd)! × ^¬^
