~egy elveszett lélek feljegyzései~

Veszteség

Hajnali 3 körül járhatott az idő. Szemeim hirtelen kipattantak és, esélyt sem láttam arra hogy vissza aludjak.
Hirtelen ötlettől vezérelve, a fürdőszobába trappoltam, kirántottam a legalsó fiókot, és kivettem belőle egyetlen hű barátomat.
Egy hang a fejemben nem hagyott nyugodni ; tudod, hogy meg kell tenned. Utána jobb lesz minden. Gyerünk! Csináld!
Lassan tettem amit a hang (és megérzéseim) diktált.
Az éles pengét, hófehér karomhoz illesztettem, és egy lassú de határozott mozdulattal végig húztam azon. A vágás nyomán vörös vérem kibuggyant. Még egy vágás. És még egy. És egyre több.
Művészien hatott ez az egész ; ahogy a sötét piros folyadék, fehér sejemhez hasonlítható alkaromon végig folyt egészen le a hideg csempére, ahogy halk cseppenő hanggal vegyült el a többi cseppel.
Lassan szédülni kezdtem, és már a látásom is homályosabbá vált a vér veszteségtől.
A kaszaboló eszközt eltettem, és megpróbáltam megkapaszkodni a kézmosókagyló szélében.

Förtelmes egy éjszaka. Több dolgot is elvesztettem az éj leple alatt.
Nem csak rengeteg vért, hanem önmagamat is.

A rész nyilván nem azért készült, hogy bárkit az öngyilkosságra búzditsak!!!
Bámilyen nehéz is legyen a helyzet, mindig a megoldásra koncentrálj és ne arra, hogyan lehetne neki véget vetni.

2020.06.16 /kedd/

Minji