Halálom előtt néhány órával, párnám alá nyúltam, és kivettem alóla a jegyzetfüzetemet.
Nem voltam szomorú. Vártam, hogy csendben elaludjak, kíváncsi voltam milyen lehet mikor megszünik minden mert nincs semmi...
Fellapoztam a füzetet és írni kezdtem.
"Halálom után, minden hagyatékom ez a füzet, és a benne lévő írások. Tudom, nem voltam jó ember, és nem értem el amit szerettem volna, rossz útra tértem, és vétkeztem. Dehát mindenkinek jár egy második esély nem?
A füzetben található irományok megnem valósított céljaimról szólnak. Az egyenlőségről, az elfogadásáról és a békéről. Egy emberi élet nem elég hosszú ahhoz, hogy ezeket elérjük. Ti utódaim, - akiknél e jegyzetek vannak hordozzátok tovább álmaimat és céljaimat. Tegyétek meg ezt az emlékemre.
Nem szerettem élni, mégis természetes úton távozom köreitekből. Az élet túl rövid ahhoz, hogy mindig komolyan vegyük. Sose nézzetek hátra.
Egyetlen haldokló elődötök "
Ahogy végeztem az írással, eltettem a füzetet és behunytam a szemem. Tudtam, hogy többé már nem nyitom ki, de nem féltem. Élveztem.
Minji
YOU ARE READING
~egy elveszett lélek feljegyzései~
Short StoryApró szösszenetek a gondolataimból. Az élet szép. Legalábbis ezt próbálom meglátni benne. Nem hiszem hogy túl nehéz lenne... Csak erősen kell akarni. ×rövid részek × ×! Elég sötét gondolataim is vannak (xd)! × ^¬^
