Haldoklom.
Minden lépésnél, mintha újabb és újabb kések fúródnának gyomromba. Lélektükreim ismét vérezni kezdenek, pedig azt hittem könycsatornáim már rég kiszáradtak. Egyre gyorsabban kerülgetem a fákat. Rohanok a semmibe. Lábaim maguktól mozognak, minden lépés iszonyú fájdalommal társul. Mintha forró üvegszilánkokon táncolnék. Testem fáradtan hullik a földre. Évek óta semmi mást nem érzek csak fájdalmat, elfelejtettem milyen boldognak lenni. Szervezetem már nem képes több fájdalmat feldolgozni. Lassan, minden erőmet összeszedve kezdek megint futni. A fizikai fájdalmat sem bírom elviselni, de mintha a lelkemet ezernyi késsel szabdalnák szét, úgy sajog. Szinte érzem szívemben a penge hideg élet ahogy, a maradék erőmet is kiöli belőlem. Ismét elesek. Több régi seb is felszakad testemen. Vérzek. A látásom homályossá válik. Ruháim, vérem és könnyeim keverékében áznak. Nem bírok többé mozogni. Oldalamba éles fájdalom hasít. Forog velem az egész világ. Még utoljára felüvöltök kínomban. Hangom meggyötörten zeng keresztül a sűrű erdőn. Lassan minden megszünik körülöttem.
Meghaltam.
2020.06. 16 /kedd/
Minji
ŞİMDİ OKUDUĞUN
~egy elveszett lélek feljegyzései~
Kısa HikayeApró szösszenetek a gondolataimból. Az élet szép. Legalábbis ezt próbálom meglátni benne. Nem hiszem hogy túl nehéz lenne... Csak erősen kell akarni. ×rövid részek × ×! Elég sötét gondolataim is vannak (xd)! × ^¬^
