Elfáradt a lelkem. Pontosabban bele fáradt. Bele fáradt mindenbe. Bele fáradt az életbe. Olyan lett mint egy ezerszer kimosott kötött pulóver, elnyult és a színe is kifakult már. Miután egy egész hetes hordás után, bele esett a sárba, próbálták kikefélni belőle de akárhogy nyúzták, dörzsölték a sarat, az nem engedett makacsul ragaszkodott a pulóverhez. Így hát muszáj volt kimosni, a mosógép megtélt vízzel és forogni kezdett, a pulóver ott hánykolódott a mosódoban össze vissze gubancolódott. Mikor lejárt a mosás, kiteregették a vizes ruhadarabot, kicsavarták kegyetlenül, és csipesszel kitűzték a szárítókötélre, ahol a szél cibalta, tepázta. Mire végre megszáratd és a szekrénybe került, újra használatba vették és az egész újra kezdődött..
CITEȘTI
~egy elveszett lélek feljegyzései~
Proză scurtăApró szösszenetek a gondolataimból. Az élet szép. Legalábbis ezt próbálom meglátni benne. Nem hiszem hogy túl nehéz lenne... Csak erősen kell akarni. ×rövid részek × ×! Elég sötét gondolataim is vannak (xd)! × ^¬^
