Hajnali kettő lehet, nem tudok aludni. Szinte sose tudok, ilyenkor kiülök az erkélyre és gondolkozok. Így tettem most is. Ahogy kiléptem az éjszakába, arcomat megcsapta a hideg levegő. A szél enyhén mozgatta a fák leveleit. Leültem a szokásos kis székembe és felhúztam a lábaim, addig fészkelődtem amíg kényelmes nem lett. Csak ezután nyúltam a kis asztalon lévő dohányos dolbozért. Kivettem egy szálat, majd számhoz illesztettem. Az asztalról elvettem még egy sötétzöld gyújtót is, majd néhány kattanás után meggyújtottam a méreg rudat. Szipantottam, és a tüdőm megtelt a káros füsttel. Lassan fújtam ki számon és a levegőbe vegyülve fehér ködként ölelte körbe testemet. A távolban a fák sötét alakja ide - oda hullámzott a szél kezei alatt. Aláfestőzeneként, néhány az alattam húzódó főúton elsuhanó autó hangja és a szél zúgása szolgált. Szerettem ezt a csendet. Szerettem hogy senki nem zavar bele a tökéletes idill pillanataimba.
Szóval itt vagyok az első résszel. Ez csak úgy este pattant ki a fejemből. Remélem tetszik nektek. Ha van benne hiba bocsánat érte. 💞 Legyen szép napotok!
Minji
ŞİMDİ OKUDUĞUN
~egy elveszett lélek feljegyzései~
Kısa HikayeApró szösszenetek a gondolataimból. Az élet szép. Legalábbis ezt próbálom meglátni benne. Nem hiszem hogy túl nehéz lenne... Csak erősen kell akarni. ×rövid részek × ×! Elég sötét gondolataim is vannak (xd)! × ^¬^
