Miért nem hagysz békén?

😐13😐

Wesley...kibaszott...Davis. Ezt nem hiszem el. Mekkora szerencse hogy pont őt vágtam fejbe?
-Jól vagy?-siettem segítségére.
-Azt a rohadt...-érte hozzá a vérző homlokához. Jézusom elkésem, de még sérülést is okozok. Szuperül kezdődik ez a nap.
-Ne haragudj, véletlen volt...-mentegetőztem.
-Te aztán nagyon utálhatsz.-mondta röhögve.
-Ez tényleg nem direkt volt.-ültem le mellé a földre. Megfogtam az arcát, hogy közelebbről megnézzem az álltalam okozott sebet. Wesley meglepetten nézett rám.
-Lehet többször kellene lesérüljek, hogy többet foglalkozz velem.-mondta egy huncut mosollyal az arcán.
-Megpróbálhatod, de most csak azért vagyok ilyen mert én okoztam.-mondtam, majd megállapítottam, hogy el kell mennünk a nővérhez lefertőtleníteni a sebet.
-Gyere, állj fel, el kell mennünk a nővérhez.-mondtam miközben felálltam a padlóról.
-Jól vagyok. Már volt nagyobb sérülésem is.-felelt.
-Le kell fertőtlenìteni, mert elfertőződhet.-mondtam, majd vártam még feláll a földről.
-Jólvan nővérke.-mondta, majd tartotta a kezét hogy fogjam meg.
-Álmodban.-mondtam flegmán, majd elkezdtem haladni az orvosi szoba felé.
Hallottam Wesley sietős lépteit mögöttem. Már úgyis elkéstem az első órámról, úgyhogy mindegy.

Benyitottam az orvosi szobába, de senki sem volt ott. Akkor megoldom egyedül.
Wesley leült az ágyra várva az ellátást.
Leraktam a táskámat egy székre és elkezdtem betadint keresni. Megnéztem minden fiókban, de nem találtam sehol. Elkezdtem keresni a másik oldalon lévő fiókokban.
-Jól értem te akarod ellátni a sebemet?-kérdezte érdeklődve.
-Igen. Nincs itt senki és nincs kedvem órákat várni a nővérre.-válaszoltam rögtön. Megvan. Elővettem egy fülpiszkálót, majd ráöntöttem egy kis betadint. Megfogtam az arcát, majd hozzá érintettem a fülpiszkát.
-Te nagyon jó vagy ebben. Először, amikor részeg voltam, aztán most, mikor felsértette a homlokomat az ajtó.
-Te vagy a védő angyalom?-kérdezte kiváncsian.
-A védőangyal megvéd attól, hogy ezek megtörténjenek veled.-mondtam, miközben bebetadinoztam egy másik pálcikát.-Csak azért segítek, mert én okoztam. Ne gondold túl.-mondtam gúnyosan.
-Te akár el is üthetsz egy autóval, ha emiatt több időt töltessz velem.-mondta aranyosan. ARANYOSAN???? Beverly miket hordassz itt össze??? Hogy mondhatok ilyet????
-Kész vagyok.-mondtam, majd kidobtam a fülpálcikákat a kukába.
-Elpirultál.-mondta sunyin.-Nem kell nehezen kaphatónak mutatnod magad.-mondta bunkón.
Na eddig tartott az a kis reménye is nálam.
Leguggoltam Mr.egó elé, hogy biztosan hallja amit mondok. Belenéztem gyönyörű smaragdzöld szemébe, és azon gondolkoztam hogy lehet egy ilyen szép szempár egy ilyen öntelt emberé?
-Na ide figyelj te bunkó, érzeketlen, öntelet tökfej.-kezdtem bele a mondandómba.-Jól jegyezd meg, amit most mondok neked. Nincs az a pénzmennyiség, hogy bármikor is széttárjam neked a lábamat. Ezt jobb ha észben tartod.-mondtam magabiztosan.
Wesley arcán csak egy mosolyt lehetett látni.
-Majd meglátjuk.-mondta mondván kihívás elfogadva.
Felkaptam a táskámat, majd kisétáltam az orvosi ajtaján.

Az osztályterem felé menet újra átgondoltam apám esküvőjét. Ha még nem mondtam, akkor most közlöm hogy muszály elmennem rá, annak érdekében, hogy anyum ne haragudjon rám életem végéig. Annak ellenére, hogy apa elhagyta, így is szeretné hogy boldog legyen. Vajon egyszer nekem is lesz egy ember ennyire fontos? Anyum egy tündér. Rengeteget dolgozik/dolgozott azért, hogy ilyen körülmények között éljünk. Ha még nem mondtam volna, ő orvos. Álltalában nappalis, de néha éjszakára is beosztják. Apám, akit nem nevezek így, lakberendező és nagyon jól csinálja.
A barátnőjével 3 éve vannak együtt, akivel elmondása szerint első látásra szerelem volt. Amúgy Heather egy modell alakkal rendelkező 30 éves énekes, aki a bandájával lép fel egy bárban nem kis pénzért. Mit ne mondjak, megtalálták egymást. Anyum nem volt azóta senkivel, és azt mondja nem is szeretne. Én vagyok neki az egyetlen fontos ember az életében és ő nekem.
Nagy gondolkodás közepedte meg is érkeztem, leültem Lori mellé, elmeséltem neki mindent, ami reggel történt velem. Ő csak mosolyogva hallgatta és néha hozzászólt olyanokat, mint de aranyos, miért nem ugrottál rá és még egyéb érdekes megnyilvánulásokat.
A nap többi része eseménytelenül és unalmasan telt, úgy mint az elkövetkező 2 hét. Aztán jött az esküvő előtti nap, mikor is kísérőt kellett talánom magam mellé. Mit ne mondjak nem volt egyszerű.

Sziasztok drágáim. Ez a nap is eljött, mikor életjelet adok magamról egy új rész kiadása keretében. Tudom azt mondtam, hogy hamarabb jönnek majd a részek, de a suli mellett nincs annyi időm írni. Remélem ezt elnézitek nekem. De most itt van amire vártatok, remélem ezt a részt is annyira fogjátok szeretni, mint a többit. Véleményeteket továbbra is várom a commentek köszött. Legyen nagyon szép napotok. Puszi nektek.😘