Miért nem hagysz békén?

;)14;)

Tehát kísérő keresés...
Nem olyan egyszerű főleg az én természetemhez, modoromhoz taláni bárkit is aki legalább 1 napig elvisel. Az esküvő után egy hotelban fogunk megszálni, úgy mint minden vendég akiket drága apám meghívott. Na most gondolkodjunk reálisan. Csak a suliból jöbet szóba bárki is, mert én nem ismerek egyetlen egy hímnemű egyedet sem az iskolai ismeretségemen kívül. Hát mit ne mondjak az ismeretségi köröm sem olyan tág...
Az meg kizárt, hogy egy ismeretlen embert vigyek magammal. 2 fiúnak mondható embert ismerek. Wesleyt és Colet. Wesley az Wesley, de Colet nem ismerem. Nem szeretnék belezavarni a közte és Lori között alakuló románcba, így csak egyetlen ember maradt. Még kimondani is rossz. Én önként, magamtól kérjem meg Wesleyt, azt az egomániás, öntelt, elkényeztetett, hímnemiszervel gondolkozó, fiúnak bejelentett seggfejet, hogy legyen a kísérőm az esküvőn. Azt még azt mondják, hogy az élet mindenre felkészít.

A pénteki napom ugyan úgy kezdődött, mint az összes többi. Ma nem kellett a szépséges buszon gubbasztanom, mert anya hála a jó égnek el tudott vinni suliba, mivel ma esti műszakos. Az ötödik órámig minden oké volt. Az egyetlen furcsa dolog ami történt az az, hogy eddig még nem láttam Weselyt még csak az iskola területén sem. Pont amikor kellene. Elmentem a szekrényemhez, hátha látom Colet. Nagy szerencsém volt, mert épp akkor ment volna útjára.
-Cole!-szólítottam meg.
-Beverly, Szia!-válaszolt meglepetten.
-Nem zavarlak sokáig, csak kérdezni szeretnék. -Hol van Wesley?-kérdeztem meg.
-Ma nem jött suliba. Mièrt kérdezed?-kérdezte érdeklődve.
-Apám akit nem nevezek így, össze fog házasodni a barátnőjével és nekem kell egy kísérő az esküvőre.-meséltem. -Hol találom meg?-kérdeztem tűkön ülve.
-Elküldöm a címet.-mondta és már külde is.
-Köszönöm, nagyon hálás vagyok.-hálálkodtam Colenak.
-Ezeket elvinnéd neki?-kérte, majd a kezembe nyomott egy halom lapott.
-Persze, viszont most megyek.-mondtam.
-Okés, sok siker.-mondta, majd elviharzott.

Hívtam egy taxit, megadtam Wesley címét és egy kis idő múlva már a ház előtt is voltunk. Kifizettem, kiszálltam az autóból és elém tárult a látvány. Egy modern panellakás 10 emeletes ahogy látom. Egy régiesebb beütésű, de mégis igényes. Odamentem a kapuhoz és megnyomtam neve mellet elhelyezkedő csengőt. Megszólalt a kaputelefon.
- Ki vagy?-kérdezte Wesley nem nagy lelkesedéssel.
-Omm Beverly Lewis személyesen.
-4.emelet, 15-ös lakás.
Az ajtó kinyílt, beszálltam a liftbe és se perc alatt meg is érkeztem a 4. emeletre. Bekopogtam a 15. ajtón. Az ajtó kinyílt és megláttam Mr. Egót. Egy fekete melegítőszett volt rajta, fekete papucsban. A haja össze-vissza állt, az arca sápadt volt. Meglepett tekintettel nézett rám.
-Kit fújt ide a szél?-kérdezte meglepetten.
-Neked is szia.-köszöntem.
-Gyere be.-invitált be. Így is tettem.
Bementünk a nappaliba és leültünk a fehér bőrkanapéra.
-Minek köszönhetem a látogatásodat?-kérdezte szarkasztikusan.
-Nem fogom húzni az időt...azért jöttem, hogy megkérdezzem lenne-e kedved eljönni velem az apám esküvőjére holnap, 15:00-kor fog kezdődni.-ezt nehezebb volt kimondani mint gondoltam...
-Tessék?-kérdezte meglepetten.-Nekem?
-Igen, neked..-válaszoltam.-És eléggé kifutok az időből.
Elkezdett a smaragd zöld szemeivel pásztázni. Ha most nem megy bele, akkor nekem végem.
-Azt hittem nen szeretnél velem időt tölteni.-dölt hátra a kanapén büszkén.
-Nem is, de jelen pillanatban nincs időm válogatni.-válaszoltam gúnyosan.
-Hát sajnálom hercegnő, de ebben pillanatban nem vagyok olyan esküvői hangulatban.-mondta.
Persze azt várhatod, hogy könyörögjek.
Inkább megyek egymagam. Baszus.... kár, hogy erre nincs időm.
-Mit akarsz cserébe?-kérdeztem komolyan.
Erre megfogta a távirányítót, bekapcsolta a tévét és beindította a Netflixet. -Nézz meg velem egy filmet, te választassz, a többit még kigondolom.-nézett rám mosolyogva.
-Nagyon élvezed ezt, igaz?-néztem rá kérdően. -Akár mennyire is csábító ez az ajánlat haza kell mennem.
-Nem mondtam, hogy aludj itt. Csak 1 óra.-felelte. -Vagy találhatsz mást aki elmehet veled holnap.-mosolygott gúnyosan.
Be kell látnom, most nincs más választásom.
-Rendben.-azzal a lendülettel elvettem a távirányítót és bekapcsoltam a Megsebezvét. Elhelyezkettem a kanapén és betakaróztam a fekete takaróval.
-Tudod kellene valami színes ebbe a lakásba, túlságosan tükröz téged.-jelentettem ki, a fekete fehér dizájnra célozva.
-Majd meglátom mit tehetek.-felelte, majd elindúlt a konyha felé.
Pár perc elteltével visszatért egy tál pop-cornnal. Letette közénk, majd ő is betakarózott a takaróval.
Csendben néztük a filmet míg el nem kezdett lecsukódni a szemem...

Csodálatosan szép estét mindenkinek.
Remélem nektek is jól telik a húsvét. Nincs is ennél jobb alkalom visszatérni ide wattpadra. Továbbra sem ígérek semmit a részek kiadatásával kapcsolatban, de igyekezni fogok. Mindenkinek sok puszi és jó olvasást.😘
UI: fogok némi változtatást végezni ezzel a könyvvel kapcsolatban, de itt leginkább a képekre gondolok. Nem kell megijedni.😌