Miért nem hagysz békén?

💘9💘

Reggel egyedül ébredtem. Már nem ölelt át két kar, nem éreztem a cigi, és a mentolos rágó keveredett illatát.
Már csak a párnámon maradt illatfelhőt éreztem. Túl szép hogy igaz legyen. Felkeltem,majd a tükrömhöz sétáltam, de nem kellett volna. A hajam össze-vissza állt, a nyakamon pedig egy lila folt ékeskedett, amit ő hagyott maga után. Gyorsan kikerestem egy szürke, egyszerű pólót, egy ugyanolyan színű pulcsit, és egy ugyan csak szürke tréning nadrágot. A hajamat kifésültem,majd egy kócos kontyba fogtam. A fürdőben elvégeztem a reggeli rutinom,+raktam alapozót a kiszívott nyakamra,majd lementem a konyhába,ahol anya várt tükörtojással és kávéval.

-Szia kicsim!-köszönt anya.-Csináltam reggelit.-mondta, majd elém tolta a tányért.
-Köszi.-Milyen volt az út?-kérdeztem.
-Semmi különös.-mondta.-Milyen volt a bál?-kérdezte.
-Elment.-mondtam, majd megcsörrent a telefonom.

-Szia Lori.-köszöntem.
-Szia jól vagy?-kérdezte riattan.
-Persze.-mondtam, majd meghallottam anya hangját.
-Lori nyugodtan itt aludhat a hétvégén, ha szeretné.-mondta anya.
Visszatértem a telefon beszélgetéshez.
-Anyum kérdezi hogy szeretnél-e itt aludni a hétvégén?-kérdeztem.
-Persze.-Húsz perc és ott leszek. Pusza.-mondta, majd lerakta a telefont.

-Köszi anya.-mondtam,majd megöleltem.
-Szìvesen kicsim.-mondta.
-Köszönöm a reggelit.-mondtam, majd megittam a kávét és visszamentem a szobámba. Elővettem a fülhallgatómat, bedugtam a fülembe, ledőltem az ágyra és elindítottam Mabeltől a Mad Love című zenét. Nem tudom meddig feküdhettem, de arra ébredtem hogy valaki üvöltve ront be a szobámba.

-Sziaaaa Bev!!!-ugrott be az átyamba a legjobb barátnőm.
-Szia.-mondtam álmosan.
-Veled meg mi történt?-kérdeztem.
-Miért csak úgy nem lehetek boldog?-kérdezte.
-De,de az túl gyanús.-feleltem.-Szóval ne kímélj!-mondtam.
-Hát,ha ennyire tudni akarod,akkor tegnap este elmentünk sétálni Colelal. Beszélgettünk, kicsit megismertük egymást.-mondta, a barátnőm.
-Ennyi?-kérdeztem.-Semmi több?-néztem rá kérdő pillantással.
-Nem, semmi több.-mondta.
-Inkább beszélgessünk a foltról a nyakadon,amit próbáltál eltüntetni,de nem nagyon sikerült.-mondta, kérdőre vonva engem.
-Tudod milyen nehéz eltüntetni?-kérdeztem.
-Na, dalolj madárka.-mondta, a legjobb barátnőm.
-Hát.........-húztam az időt.
-Mond már!!-parancsolt rám.
-Szégyellem magam.-mondtam lehajtott fejjel.
-Nekem elmondhatod. Nem mondom el senkinek. Esküszöm.-mondta,majd felém nyújtotta a kisujját,én összekulcsoltam az én ujjammal,majd adtunk egy-egy puszit a másik kezére. Innen tudtam hogy megbízhatok benne.

Nagy levegőt vettem majd bele kezdtem.
-Wesleyvel csókolóztunk.-mondtam, majd ránéztem Lorira. Megnyugtató pillantással nézett rám, tehát folytattam.
-Egy kicsit tovább mentünk, így került a nyakamra az a folt,ami az ő nyakán is ékesedett. De semmi komolyabb nem történt. Játszottunk egy játékot amiben hangsúlyozom semmi sem történt. Az volt a lényeg, hogyha én veszítek akkor azt kell csinálnom amit  ő szeretne,de ha én nyerek akkor neki kell azt csinálni amit én szeretnék.-Vesztettem,ennyi.-mondtam,majd ismét Lorira néztem. Nem tudtam leolvasni az arcáról semmit. Egy idő után elmosolyodott.
-Nem tettél semmi rosszat Bev.-mondta,majd megfogta a kezem.
-Éppen abban a pillanatban ezt láttad helyesnek. A te életedben te döntöd el mit szeretnél, ne hagyd hogy más mondja meg mit tegyél.-mondta.
-Köszönöm Lori.-mondtam, majd megöleltem.-Köszönöm, hogy itt vagy nekem.-mondtam.

Sziasztok,tudom nagyon rég óta nem írtam,csak nem szeretnék összecsapott részeket írni.Remélem megértitek.Puszi😘