Miért nem hagysz békén?

😏11😏

Pár perc elteltével megszólalt.
-Képzeld egyik nap egy foltot találtam a kulccsontomon.-mondta sunyin nézve.
-Most komolyan erről akartál beszélni?-kérdeztem.
-Nem csak megjegyeztem. De úgy látom neked is van.-mondta,majd megérintette a kiszívott pontot, amit eltakart a gallérom.

Eltelt pár perc, de nem történt semmi.
-Zongorázok.-mondta.
-És ez most, hogy jött?-kérdeztem érdeklődve.
-Csak azt akartam,hogy tudd.-mondta sunyin.-Szereted a zongorát?-kérdezte kérdőn nézve rám. Hogy őszintén megmondjam imádtam a zongorát. Kedvenc hangszerem igazság szerint.
-Igen.-mondtam.-Egyszer játszhatnál nekem valamit.-mondtam.
-Neked bármikor.-mondta. Tereli a témát. Tehát nem akarja elmondani miért hozott el ide. Ismerem ezt az érzést. Amikor a szüleim elváltak senkivel nem beszéltem a szüleimről.
-Nem akarsz arról beszélni amiért idehívtál?-kérdeztem kérdőn. Erre csak egy fejrázást kaptam válaszul.
-Mostmár sokkal jobb, hogy beszéltem veled.-mondta egy mosollyal az arcán.
-Ezt örömmel hallom.-mondtam.
-De attól még seggfej vagy.-mondtam humorosan.
-Te meg a kis hercegnőm.-mondta pimaszul. Erre csak egy szemforgatással válaszoltam.
-Ezért a dolog miatt nem voltál ma suliban?-kérdeztem. Bólogatott.
-Miért hiányoztam?-kérdezte sunyin.
-Nekem, dehogy.-mondtam rögtön.
Megéheztem, ezért elkezdtem kutakodni a kajás szatyorban. Kinyitottam az egyik ételhordozót amiben carbonára volt. A fejembe lát. Elővettem egy villát a zacskóból és elkezdtem enni. Nem zavartattam magam. Sosem érdekelt, hogy néznek miközben eszem. Nézzenek nyugottan.
Wesley miután befejezte bámulásomat, ő is elővette a saját adagját és enni kezdte. Megvacsorázásunk csendben telt. Egész finom volt ez a tészta.

-Ezt te csináltad?-kérdeztem Wesleytől.
-Igen,ennyire nehéz elhinni?-kérdezte kérdően.
-Nem, csak furcsa.-mondtam, meglepetten.-De finom volt, köszi.-mondtam, halkan.
-Nincs mit.-mondta, mosolyogva.

Megszólalt a telefonom. Anya hív. Felálltam és kicsit hátrébb mentem Wesleytől.
-Szia Anya!-köszöntem a telefonba.
-Szia Kicsim!Merre vagy?-kérdezte.
-Most indulok hazafelé.-mondtam higattan.
-Rendben vigyázz magadra. Itthon várlak. Puszi.-mondta.
-Okés. Szia Anya.-mondtam, majd letettem.
Hátrafordultam. Wesley a kilátást nézte.
Nagyon le van törve magához képezt.
Mi történt vele, ami ennyire letörte?
Ez a kérdés motoszkál bennem ebben a pillanatban.

-Mr.egó haza kéne mennem.-mondtam kicsit talán túl bunkón.
-Rendben.-mondta, majd felállt és összepakolt.
Elindtunk lefelé a kocsihoz. Csendben.
Elég komor volt a hangulat. Leértünk, beszálltunk a kocsiba és hazáig meg sem álltunk. Összeszedtem a cuccom, kiszálltam, megköszöntem a mai napot, majd az ajtóhoz értem. Hátranéztem, de már nem volt ott. Kinyitottam az ajtót, bementem halkan, mert anya már aludt. Levettem a cipőm, felmentem a lépcsőn, benyitottam anyához és adtam neki egy puszit. Ezután a szobámba mentem, ahol átöltöztem, megmostam a fogam a fürdőben, majd álomra hajtottam a fejem.

Sziasztok!!Köszönöm,hogy elolvastátok ezt a részt is.Nagyon hálás vagyok a sok támogatásért,amit tőletek kapok.Köszönöm nektek.Jelezzétek továbbra is a tetszéseteket,illetve a nem tetszéseteket is.Puszi😘
Ui:Elnézést,hogy ennyire későn jönnek a részek.