Miért nem hagysz békén?

15

~Wesley szemszöge~
Annyira belemerültem a film nézésébe, hogy észre se vettem, hogy Beverly elaludt. Lekapcsoltam a tévét, rátettem a koromfekete takarómat, majd be is türtem, hogy sehol se jöjjön be neki hideg. Ezt követően bementem a szobámba és kihoztam a párnámat, a takarómmal együtt. Ezeket leraktam a kanapéra amire le is vetettem magam.
Leoltottam a lámpát és el is aludtam.

Reggel

~Beverly szemszöge~
Folyamatos zaj szűrődött ki a konyhából, amikor felébredtem. Nem hiszen el, hogy sikerült elaludnom. Sok tanulás miatt hanyagoltam az alvás gondolatát egy pár hete, de komolyan pont itt kellett elaludnom??? Úr isten és hány óra!!! Megindultam a hangok irányába és meg is láttam Wesleyt, ahogyan reggelit süt.
-Jó reggelt.-köszöntött.-Remélem szereted a tojást vagy ha valami édesebbre vágysz caináltam palacsintát is.-mutat az elkészült finomságokra.
-Hány óra van?-kérdeztem.
-Reggel nyolc.-felelt lazán, majd megfordította a tojásokat.
-Szuper.-mormogtam, majd leültem az asztal meletti székre. Levettem a palacsinta tetején ékeskedő palacsinát az elém lehelyezett tányérra.
-Szerencsére nem vagyok válogatós.-nyögtem ki, miközben beleharaptam a palacsintába.
Wesley is végzett a reggeli készítéssel, és le is ült mellém. Kiszedett magának négy tükörtojást, és 4 szelet bacont.
-Jó étvágyat.-mondta, majd ő is nekikezdett enni.
-Neked is.-válaszoltam a második palacsinta elfogyasztása közben.
Szememmel Wesleyt pásztázom. Haja kócos, egy fehér póló van rajta, illetve egy fekete melegítőnadrág.
-Szóval..-kezdek bele a mondandómba.-...el tudnál jönni velem ma az esküvőre?-kérdezem a szokásosnál kedvesebb hangsúlyban. Remélem igent mond, mert kizárt, hogy tudok valakit szerezni délutánra.
-Megegyeztünk nem?-kérdi.-Te megtetted amit kértem, én is így fogok tenni.-felelt, majd folytatta az evést.
-Szuper.-reagáltam, és ettem még egy finomságot.-Ez nagyon jó.-dícsértem meg.
-Örülök, hogy ízlik.-nevetett, majd folytatta az étkezést.
-Szóval szeretsz ügyeskedni a konyhában?-kérdeztem érdeklődve.
-Igen, sok időt töltök itt.-felelt, majd felálllt és elkezte elmosni a tányérját.
-Na ez meglepő.-válaszotam, miközben törökülésre váltottam a székben.
-Kérsz még valamit?-kérdezte, majd elvette a tányéromat miután megráztam a fejem.-Kávé jöhet?-kérdezi, miközben az én tányéromat tisztítja meg.
-Elfogadok egyet.-nyögtem ki.-Köszönöm.
Elővett egy bögrét majd feléig felöntötte kávéval.-Hogy szereted?-kérdezi.
-Sok tejjel, sok cukorral.-felelem rögtön.
Erre csak egy halk nevetéssel reagál, majd felönti tejjel és önt bele nagyon sok cukrot.-Tessék.-helyezi le elém, és ő is megcsinálja az erős kávéját semmi tejjel, semmi cukorral.
-Köszönöm.-velelek halkan.

Pár perc néma csönd tör ránk. Mind a ketten a kávénkat szürcsöljük. Elnézegetem a konyhát, semmi kép, semmi növény. Nagyon lehangolóan néz ki.
-Nem vitted túlzásba a dekorálást.-jegyzem meg.
-Semmi értelme, úgy is csak én látom.-felelt.
-Szegény lakásod zokog.-említem meg.
-Még jó hogy nem te laksz itt.-válaszolt, majd elkezdte elmosni a két kávés bögrét is. Elnézve semmi kosz, egy porszem sincs a pulton. Minden elpakolva, visszatéve a helyére, egy pici elmozdulás sincs. Vagy megszálottan takarításmániás a pali vagy nagyon jó a házvezető nő.

A következő pár percet néma csönd kísérte míg a telefonom meg nem rezzent. Felfordítva az asztalról megláttam apám nevét a képernyőn.
Egy üzenetet küldődött amit meg is nyitottam:
Kislányom csak emlékeztetni akartalak, hogy az esküvő előtt tartunk egy kis nyitó, felvezető partit ami tízkor fog kezdődni. A helyszín változatlan de kérlek hozd magaddal a kísérődet is, hogy jobban meg tudjuk ismerni egymást. Szeretlek.

Ránéztem az órára, hogy emlékeztessem magam az idő állásáról. Nem hiszem el...
Azon nyomban felpattantam a székből, megragadtam Wesley csuklóját és kihúztam magammal egészen a nappaliig.
Kérdőn rám pillantott majd megszólalt.
-Hova ez a nagy sietség? Még bőven van időnk délutánig.-felelte.
-Délutánig igen csak én teljesen megfeledkeztem a nyitó partiról ami kereken két óra múlva kezdődik és kocsival sem rövid idő ezt a távot megtenni.-kapkodtam idegesem összeszedve a táskámat a földről amit a nagy sietségben dobtam le a fogasról.
-Az még a kisebb gondunk tekintve, hogy nincs mit felvegyünk.-emlékeztetett. Hogy erre nem is gondolok, az egyik legfontosabb dologra.
Megálltam a sietségben majd eszbe jutott az egyetlen ésszerű megoldás.
-Hozd a kocsi kulcsodat, menet közben megoldjuk.-válaszoltam majd kitoltam őt az ajtóm, miután felkapta a kulcsát.
Bezárta az ajtót és be is huppantunk az autóba.
Beírtam az úti célunkat, ami első sorban a kedvenc túrkálóm nem pedig a party helyszíne....

Sziasztok mindenki. Rég nem jelentkeztem és be vallom nem is terveztem nagyon folytatni mivel eléggé sűrűk a mindennapjaim és nem igazán éreztem magaménak már ezt a storyt, de a nagy sikerre való tekintettel igyekszem ha nem is sokszor, de néha-néha megfordulni errefelé.
Köszönöm a rengeteg támogatást és érdeklődést amit nyújtotok felém és a történet felé. Remélem nem fogtok csalódni. Millió puszi nektek.