😒10😒

7.3K 168 10
                                    

Hétfő van. Ami sulit jelent. Egy újabb hét kezdete.

Reggel felkeltem az ébresztőóra szokásos csörgésére. Letusoltam, elvégeztem a reggeli rutinomat és feltettem egy minimális sminket. Felvettem a tegnap előre elkészített szettem, ami egy fehéringből, egy szakadt fekete nadrágból és egy szürke pulóverből állt. A hajamat csak simán felkötöttem. Semmi különös. Lerohantam a lépcsőn, bepakoltam, felvettem egy farmerkabátot, majd mentem a busz felé. A busz pontosan érkezett, felszálltam, majd kerestem egy szabad helyet amire le is ültem.
Bedugtam a fülhallgatót, és a világ elcsendesült. Végre!! Sajnos nem tartott sokáig ugyanis hamar megérkeztünk a suli elé. Remek!!!! Mikor leszálltam mentem is egyenesen be a suliba. Nem volt kedvem senkivel sem találkozni. Mentem is az első órámra célirányosan, és közben összefutottam Lorival. Meglepően fel volt dobva, ami pont az én hangulatom ellentéte ebben pillanatban. Elmesélte, hogy Cole randira hívta. Örültem neki. Tudtam,hogy nem olyan mint Wesley. Apropó hál istennek még nem láttam. Talán lenne egy szerencsés napom?-kérdeztem magamtól.

Egy kis idő múlva

Vége a sulinak. Ennél nagyobb megkönnyebbülést is rég éreztem. Ma letudtam 4 dolgozatot. Nem volt valami könnyű, de túl vagyok rajta. De viszont a jó oldala az, hogy mr.egó ma nem jött suliba. Sétálok ki a suliból a buszmegálló felé, mikor leáll melettem egy kocsi. Lécci Joseph Morgen legyen benne, kérlek kérlek kérlek!!!!!!Lehúzódik az ablak és sajnos nem Joseph Morgan ült benne hanem mr.ego. Még a napom kis jó része is eltűnt.

-Szia hercegnő!-köszön nekem.
-Szia Mr.egó!-viszonoztam a köszönést.
-Szerintem rossz helyen álltál meg, nincs egy kicsit arrébb valami cafka akit fel tudnál karolni?-kérdeztem.
-Lenne, de én most hozzád jöttem.-mondta.
-Csodás.-mondfam flegmán.
-Mit szeretnél?-kérdeztem.
-Beszélgetni valakivel.-mondta.
Megdöbbentett a válasza. Beszélgetni??
-Miért nem az egyik haveroddal beszélgetsz?-kérdeztem.
-Mert, az egyetlen akivel tudnék az éppen randin van.-mondta.Ja tényleg Cole és Lori most randiznak egy vidámparkban. Nem szeretem a vidámparkokat. Na mindegy.
-Hoztam kaját.-mondta, majd felemelte a telibe megpakolt zacskót. Belegondolva rám is rámférne egy kis beszélgetés, na meg éhes is vagyok. Miért is ne?
Ránéztem, majd a zacskóra, ő meg csak nézett.
-Legyen.-mondtam,majd beszálltam a kocsiba. Meglepődött, de én is magamon. Elindultunk és azzal a lendülettel magamhoz is vettem a kajás zacskót. Ó de jó illata van.

-És hogy-hogy rám esett a választásod, azon kívül, hogy Cole randizik. Annyi emberrel beszélgethetnél.-mondtam,miközben felbontottam az egyik colát ami a tasakban volt.
-Te nem félsz kimondani amit gondolsz és őszinte vagy.-mondta, mind végig a szemembe nézve. Kicsit talán el is pirultam és csak reménykedtem benne, hogy nem látta meg.

Az út további része csendesen telt. Egyikőnk sem mondott semmit. Én írtam anyunak, hogy késöbb érek haza mert, találkozom valakivel. Wesley leállította a motort egy erdő szélén. Kérdően ránéztem.
-Ugye most nem szándékozol elrabolni vagy, kirabolni?-kérdeztem tőle.
-Ha ki akartalak volna, már rég megtettem volna.-mondta. Ma nagyon komoly hangulata van. Ez nem nem megszokott. Bementünk az erdőbe és elindultunk felfelé. Fel a dombon. Nem volt nagy kihívás hiszen régen apával sok időt töltöttünk az erdőben. Szerettünk túrázni 3-an. A régi szép idők. Na, vissza a jelenbe. Egy olyan 15 perc után felértünk az erdő egyik eldugott pontjára. Mivel dombos, ezért lejtett az egész. Leláttunk egy mezőre. Délután van ezért, nincs már olyan világos, de azért sötétnek sem lehet nevezni. Egyszerűen leírhatatlan.

-Azta.-mondtam.
-Szép igaz?-kérdezte.
-Az nem kifejezés.-mondtam, majd helyet foglaltam Wesley mellett a dombon. Leraktam a kaját kettőnk közé, hogy mindenki hozzáférhessen.
-Miről akartál beszélgetni?-kérdezem egy kis idő után.
-Csak várj még egy percet.-mondta,majd ismét a tájat fűrkészte.

Sziasztok!!!!Nagyon de nagyon köszönöm,hogy ennyien olvassátok a storymat.Leírhatatlan érzés.Sajnálom,hogy ilyen sokat kellett várnotok erre a részre,de dolgozom egy másik történeten is.Köszönöm,hogy ezt a részt is elolvastátok,ha tetszik akkor azt kérlek jelezzétek.Köszönöm❤.Puszi😘

Miért nem hagysz békén?Where stories live. Discover now