Bejárólány /SZÜNETEL/

Parte 9

Az első reggel

Reggel szinte kipattantam az ágyból az izgalomtól. Olyan ideges voltam a mai nap miatt, hogy egész éjszaka alig aludtam. De ettől függetlenül kicsit sem voltam fáradt. Az adrenalin toppon tartott, így sietve húztam magamra a munka ruhámat, amit még tegnap Amadortól kaptam. Egy tipikus bejárónőnek való ruha volt. Fekete színű anyag volt, aminek a felsőjét fehér gombok csatolták össze, és az ujjai és a nyaka gallérja is szintén hófehér anyaggal díszítették. A ruha szoknyarészén egy enyhén fodros fehér kötény lapult, ami ha összepiszkolódig könnyen kilehetett tisztítani. Kellemes érzés volt belebújni a darabba, ami biztos voltam benne, hogy többet ért mint bármelyik ruhám a szekrényemben. Éreztem, hogy még ez a munka ruha is vagyonokat érhet. Ugyanis látszott rajta hogy kézzel varrták, ráadásul a puha pamut anyag kellemesen cirógatta a bőrömet. Érdekes és egyben csodálatos volt teljesen pamut ruhát viselni magamon. Nem szúrós, undorító műszálat.

A ruhához egy szimpla fekete kis leggings nadrág is tartozott, amit teljes egészében eltakart a szoknya, és biztonságot adott, hogy nehogy megvillantsam a fehérneműmet. Emellett járt még hozzá természetesen egy cipő, amit még tegnap este a lábamra próbáltam, annyira hívogató volt. Egy egyszerű fekete topánka volt, de úgy ragyogott az igazi bőr rajta, hogy úgy véltem látni lehet megcsillanni benne a szemem fényét. Nagyon helyes kis darab volt, ahogy pedig a lábamra húztam, kiderült, hogy iszonyat kényelmes is.

Egy kissé tartottam tőle, milyen lesz ilyen szép ruhában takarítani, de nem volt mit tenni. Ez volt az elvárás, nekem pedig bele kellett szoknom.

Miután szépen felöltöztem gyorsan megmostam a fogamat és megcsináltam a frizurámat. Hosszú dús barna hajamat összekötöttem és felcsavarva egy nagy kontyba rendeztem.

Akkor induljon a mandula.

Korán reggel volt még. Mikor kiléptem a szobámból és a kulcsát a zsebembe csúsztattam. A villában haláli csönd uralkodott. Halk finom léptekkel masíroztam a konyha felé, ahonnan már a folyosó végéről is megéreztem a finom illatokat. Maribell már rég ébren volt.
Belépve a konyhába egyből megcsapott a pára illata, és a sürgölődő szakácsnővel találtam szembe magam.

-Jó reggelt!-köszöntem neki illedelmesen, mire a nő egyből hátra kapta a fejét és barátságos arccal méregetett.

-Szép jó reggelt kedvesem!-duruzsolta, miközben nagyban kenyeret szeletelt.-Megtennéd, hogy leveszed a kávét?-kérte kedvesen a mellettem kotyogó kávéra mutatva. Szinte mámorító volt a koffein kesernyés illatát érezni. Nagyon szerettem ilyesmiket inni, bár ez odahaza nagy luxusnak számított. Általában csak anya ivott koffeint, hogy bírja az állandó munkát.

-Persze.-vettem le a forró folyadékot.

-Amador biztos elregélte mi a dolgod, de azért én is elmondom, ha nem bánod.-mikor hálásan bólintottam, Mari folytatta-Először is terítsd meg kint is meg bent is az étkezőasztalt. Senora Fernández pontban fél 8-kor megjelenik reggelizni, akit követ a férje, majd a gyerekek. Mi alkalmazottak idebent eszünk. Viszont Stefano és Carlos már megjelennek olyan negyed 8 körül, úgyhogy először ott teríts meg. Ha ezzel megvagy, akkor menj fel és ébreszd fel a kislányt. Öltöztesd fel, készítsd fel az iskolára, utána pedig hozd le reggelizni. Mindezt, ha lehet csináld meg fél 8-ra, hogy itt legyél, és ki tud szolgálni, ha valamire szüksége lenne a reggeli közben a családnak. Én kirakok eléjük mindent, de előfordul, hogy az sem elég. Bár én is kiviszem helyetted szívesen, de ez a te dolgod, és Senora Fernández biztos nem nézné jó szemmel.-figyelmesen követtem Mari utasításait, amiért nagyon hálás voltam. Amador csak annyit mondott hogy fél 8-kor reggeli, addigra legyen minden a helyén. Bővebb utasítást egyáltalán nem adott.