Bejárólány /SZÜNETEL/

Parte 26

Első

-Szóval...mit mondasz?-kérdezett rá Stef félve, miután perceken keresztül magam elé meredve gondolkodtam az elhangzóttakon.

-Szerinted működhet?-kérdeztem vissza, mire a fiú arca, mintha egy kicsit megenyhült volna a feszültségtől és csak vállát vont.

-Sosem tudjuk meg, ha nem próbáljuk ki.

-Jó.-mondtam végül, mire Stef csodálkozva nézett rám.

-Jó?

-Jó! Benne vagyok.-jelentettem ki szimplán, mire Stef arcán olyan boldog mosoly jelent meg, hogy én magam sem tudtam megállni vigyorgás nélkül.-De mielőtt kimondanánk, hogy nos...szóval, hogy mi ketten...-kerestem a megfelelő szavakat.

-Igen?-segített ki jól szórakozva rajtam.

-Szeretném, ha átbeszélnénk pár dolgot.-böktem ki, mire Stef egyből visszavett a mosolygásból és komolyan meredve rám várta, hogy elmondjam miről van szó.-Szóval nekem ez volt a...az első.-motyogtam magam elé zavartan, mire Stef először kissé megdöbbent, majd mellém ülve kíváncsian nézett rám. Az arcán egy csepp jele sem volt megvetésnek vagy ilyesminek.

-Én csókoltalak meg először?-kérdezett rá nyíltan, mire csak bólintottam.-Ebben nincs mit szégyellned.-mosolyodott el kedvesen, miközben az állam alá nyúlva kényszerített, hogy a szemébe nézzek.-Hé!

-Nem is arról van szó, hogy szégyellem.-fújtam egy nagyot felkészülve arra, hogy kimondjam azt, ami már egy ideje mardosott belülről-Hanem, hogy nem akarom elszúrni. Te neked már több barátnőd volt, én nekem pedig semmi tapasztalatom nincs ilyen téren.-nyögtem ki zavartan.

-Ez számomra nem jelent problémát.-fogta meg ismét a kezem mélyen a szemembe nézve-Nem érdekel, Dreena. Sőt-folytatta, hogy oldja kissé a feszültséget-még örülök is hogy én lehetek az első fiú, akivel megtapasztalhatod ezeket a dolgokat.-mondta őszintén, mire a szívem hevesen kezdett dobogni a szavai hallatán.

-Tényleg?-kérdeztem vissza kissé kábán, mire Stef csak elmosolyodott.

-Tényleg.-biztosított-Van még valami amit szeretnél, ha megbeszélnénk?

-Azt hiszem nincs.-feleltem elgondolkozva.

-Akkor végre megkérdezhetem, hogy leszel-e a barátnőm?-kérdezte kisfiús mosollyal az arcán, mire kellemes izgatottság járt át rajtam.

-Azt hiszem.-feleltem vigyorogva az előző válaszommal, mire Stef letérdelt elém, úgy, hogy közben egy pillanatra se engedte el a jobb kezem és azt maga előtt tartva szólalt meg.

-Bátor és gyönyörűséges Dreena Ramirez, mond csak boldoggá tennél azzal, hogy a barátnőm leszel?-kérdezte komolyan, mire alig tudva visszatartani a boldog nevetést válaszoltam neki.

-Igen! -mondtam ki ezt az egyszerű kis szót, mire Stefano elvigyorodott és felállva a karjai közé véve szorosan átölelt. Az ölelésből egy apró puszival az arcomon bontakozott ki, majd ismét leültünk egymás mellé az ágyra, nem eresztve egymás kezét.

-Stef?

-Igen?-nézett fel rám, miközben megállás nélkül az összefonódó ujjainkkal babrált.

-Lehetne, hogy mi...szóval... -próbáltam magam ismét hasztalanul kifejezni, de mintha Stef pontosan tudta volna, mire gondolok.

-Lassan haladjunk?

-Igen.-ismertem be. Annyira új volt nekem ez az egész helyzet, hogy valakinek a barátnője voltam. Még fel sem fogtam a történeteket és nem is igazán tudtam egyáltalán, hogy illik viselkedni a barátommal, így szerettem volna, ha lassan haladunk, míg én is beletapasztalok a dolgokba és mind a ketten megszokjuk ezt a furcsa új helyzetet.