Tony Stark lánya

15.rész ~ Otthon édes otthon ~

~2 héttel később ~

Épp hogy beestem az ajtómon már csörgött is telefonom hogy itt van értem az autó ami a reptérre visz. Ma végre hazamegyek. Baromi fárasztó volt az elmúlt három hét. Egész nap talpon voltam és mindig sietni kellett valahova. Fáradtan huppantam a kocsiba majd írtam egy üzit a csoportunkba hogy már a reptér felé tartok. Mire hazaérek már bőven hajnal lesz így én vezetek haza. A reptéren kiszálltam a kocsiból majd a bőröndömet magam után ráncigálva csekkoltam be majd szaladtam is a géphez mert mint mindig most is elkéstem. A levegőt kifújva ültem le a helyemre a gépen. Kikapcsoltam a telefonom majd nemsokára el is nyomott az álom. Arra keltem hogy szóltak hogy kapcsoljuk be az öveinket mert leszállunk. Fáradtan mentem le a lépcsőn és hogy hozzam a formám szépen megbotlottam és leestem a lépcsőn aminek hatására lehorzsoltam a térdeim, mindenem fájt és felszakadt a szám amiből ömlött a vér. Gratulálok Lili megint megcsináltad. Akik mögöttem szálltak le azonnal felsegítettek majd sok megköszönés után sietve kerestem meg a bőröndömet majd futva mentem az autóig. Már pont emeltem volna meg a bőröndöt hogy berakjam az autóba mikor kinyílt és minden kiestett belőle. Idegesen belerugtam a bőröndbe és toporzékoltam egy sort majd összekapkodtam a cuccaim. A szerencsém az volt hogy sötét volt és senki nem volt még csak a közelemben sem. Beszálltam a kocsiba majd idegesen becsaptam az ajtót. Ráhajtottam a fejem a kormányra és ekkor jöttem rá hogy a szám még mindig vérzik. Lehajtottam a tükröt majd megnéztem magam benne. Az ajkaim duzzattak és véresek voltak a homlokomon pedig volt egy horzsolás. A kezeim és lábaim tele voltak sebekkel és kék foltokkal.
- A KURVA ÉLETBE- üvöltöttem a kocsiban ülve és ekkor már a könnyeim is előjöttek. Durván stresszes volt az idő amit Párizsban töltöttem. 1 óráig ültem a parkolóban így mire elindultam hajnali fél 4 volt én pedig úgy voltam vele hogy már rosszabb úgysem lehet úgyhogy hazafele megálltam a Meki előtt. Szépen megreggeliztem majd tovább indultam. Igazából már nem voltam messze mert fél óra a McDonald's tőlünk. Ezért is imádom az otthonom. Hajnali 4 óra volt mikor megálltam a torony előtt. Bevonszoltam a törött bőröndöm az épületbe majd a liftbe. Mikor felértem próbáltam halkan közlekedni hogy senki ne kelljen fel ami persze nem sikerült mert amint kiléptem a liftből a cipőm sarka kitört én pedig elterültem az előszobábam a bőröndöm meg természetesen kinyílt majd eldőlt. Csak feküdtem a hideg padlón és éreztem hogy a szám megint elkezdett vérezni de már nem érdekelt. Betelt a pohár. Én csak haza akartam jönni. Hirtelen lépéseket hallottam meg a nappali felől majd Nat aggódó hangját.
- Úristen Lili veled meg mi történt? - miközben segített felállni és bemenni a nappaliba ahol Wanda is ott volt.
- Hát elöszőr leestem a lépcsőről lefele menet a repülőről. - mondtam miközben Wanda lehúzta a cipőt a lábamról Nat pedig kötszer után kutakodott. - aztán amikor beraktam volna a bőröndöm a kocsiba az megatta magát és eltört a cuccaim pedig kiestek. Nagy nehezen bepakoltam majd sírtam egy órát a parkolóban. Hazafele beugrottam a mekibe ahol elég hülyén néztek rám de legalább ettem egy jót. Előbb pedig megbotlottam és kitört a cipőm sarka én pesig elestem. - mondtam majd hátradöntöttem a fejem a kanapén.
- Jajj szegénykém ez nem a te napod- mondta Wanda majd megsimagatta a vállam.
- Találtam fáslit és sebkezelőt- mondta Nat majd leguggolt elém hogy bekösse a bal térdem míg Wanda a jobbot kötözgette.
- Amugy ti miért vagytok még fent? - kérdeztem miközben néztem mit csinálnak.
- Téged vártunk. Apádat elküldtük aludni mert szokásosan nem aludt napok óta. - válaszolt Wanda közben pedig elkezdte kötözgetni a kezemet Nat pedig ugyanígy tett.
- Peter is alszik? - kérdeztem
- Igen. Steve ma kicsinálta az edzésen. - válaszolt Nat.
- Oh szegény kicsit pókom. - mondta mire a lányok felkacagtak majd énis csatlakoztam.
Nat még lefertőtlenítette a homlokom és a számat majd hozott nekem egy pohár vizet. Wanda pedig mögém állt és kiengedte a hajam ami még mindig egy erős konytba volt felfogva a fotózás miatt.
- Nagyon köszi lányok. Szeretlek titeket- mondtam mire megöleltek.
- Kérsz fagyit? - kérdezte Wanda miközben a konyha felé sétált.
- Úristen igen.
Wanda, Nat és én reggelig beszélgettünk, tvt néztünk és persze fagyit ettünk amíg mind be nem aludtunk a kanapén.