Tony Stark lánya

49.rész- Együtt Az Idők Végéig.

Gyorsan kapkodtam a levegőt miközben felültem az ágyban. Tiszta víz voltam és alig kaptam levegőt. Azthittem ott helyben elájulok.
-Drágám jól vagy? - fogta meg hirtelen Peter a hátam. Nembírtam megszólalni csak nemlegesen bólogattam. Kipattantam az ágyból majd a fürdőbe mentem. Megmostam az arcom majd csak a tükörben bámultam magam.
- Mi történt? - állt meg Peter a fürdőszoba ajtóban mire én odakaptam a fejem.
- El kell mennem a régi házunkba.
- Lili.. Tudom hogy fáj hogy elment de nem vagy egyedül. - jött közelebb Peter.
- Nem. Ezt nemérted. Ott volt az álmomban. Ő mondta hogy menjek oda.
- Najó figyelj. Nem foglak megállítani. Menj ha szeretnél.
- Köszönöm. - öleltem magamhoz majd gyorsan elkészültem. Ahogy kiléptem az ajtón az égre pillantottam. A nap még nem jött fel de már közel járt hozzá. Beültem a kocsiba majd elindultam. Az úton rengeteg gondolat keringett a fejembe de próbáltam elnyomni mindet. A ház előtt leparkolva csak ültem egy kicsit az autóban és a napfelkeltét bámultam. Nagyot sóhajtottam majd kiszálltam. A házhoz sétáltam majd benyitottam. Csend volt már senki nem lakott ott. Besétáltam egyenesen a nappaliba ahol a kép volt. Szereztem egy létrát majd leemeltem a képet a falról. A hátuljára egy papír darab volt ragasztva amit óvatosan leszedtem de csak utána láttam meg a kis széfet a falban amit eddig a kép takart. Szétnyitottam a papírlapot majd elolvastam. Már az első betűnél láttam hogy apa kézírása. A levélben leírta a széf kódját is pár dolog mellett. Visszamásztam majd bepötyögtem a kódot mire a széf kinyílt. Volt benne pár boríték és egy pendrive is. Az egyik borítékban a végrendelete volt, egy másikban pár levél több személynek akik közel álltak hozzá a harmadikban pedig képek. Képek amikről azthittem eltűntek. Anya volt rajta. Még mielőtt megszülettem. A levelek többek között Nat-nek, Peppernek, Happynek és nekem szóltak. A pendrive-ot néztem majd a kocsihoz rohantam ahonnan bevittem a laptopom. Egy videó volt rajta. Egy utolsó üzenet tőle. Könnyek között néztem végig ahogy arról mesél mennyire büszke arra hogy mi vagyunk a családja. Hogy mennyire szeret minket. Miután megnéztem még utoljára végignéztem a lakásban majd haza indultam.
- Szia. - köszönten halkan Peternek mikor megláttam hogy a lányaink a két oldalán alszanak.
- Szia. Azok mik? - nézett a kezemben lévő borítékokra.
- Mégis volt valami a kép mögött. Egy széf. Ezek voltak benne. Végrendelet, személyes levelek és családi képek. És ez. - vettem ki a zsebemből a pendrive-ot.
- Mi van rajta? - kérdezte suttogva.
- Hát ezaz. Ma összehívom a családot és együtt megnézzük.
- Anya hazajöttél? - ült fel Faith miközben a szemét dörzsölte.
- Jóreggelt édesem. Már itthon vagyok. - ültem le a kanapéra. Faith az ölembe hajtotta fejét.
- Ez a tiéd. - adtam oda egy borítékot Peternek. Csak nézte majd lassan felbontotta. Nem olvastam mi áll benne nem is akartam, elég volt látni Peter arcát.

Késő este mind a nappalinkban ültünk és apu utolsó szavait rejtő videót néztük. Mindenki könnyes szemmel bámulta a képernyőt.
Mikor vége lett a többiek beszélgettek én pedig kisétáltam a teraszra. Csak bámultam az eget mikor Morgan jelent meg mellettem. Végigsimította a hátam majd rámmosolygott.
- Hozzám is eljött. - szólalt meg. Nem nézett rám. Csak előre bámultunk mindketten. Semmit sem mondtam csak szorosan magamhoz öleltem őt. Küzdöttem a könnyeimmel ahogy ő is.
- És te mit fogsz csinálni? Van valami terved? - néztem rá mikor elengedtem  őt.
- Ami azt illeti van. Körbe akarom járni a világot. Végre azt csinálni ami boldoggá tesz.
- Ez fantasztikus ötlet.
- Az ő ötlete. - bólogatott. Én csak rámosolyogtam.
- És te? - nézett rám.
- Hát nekem itt van a családom. A két lányom akiket fel kell nevelnem szóval lesz mit csinálnom.
- Ja csak két csodalány. - mosolygott rám majd ott hagyott.
- Mi? - néztem magam elé kérdőn. Majd elmosolyodtam. Még senkinek nem mondtuk el hogy megint terhes vagyok de Morgannak nem is kell.
Utána indultam egyenesen az autójához.
- Vigyázz magadra - öleltem meg szorosan.
- Te is. Vagyis Ti is. - simította végig a hasam majd újra megölelt.
- Végre egy kisfiú. - súgta a fülembe mire én felnevettem.
Elengedtem őt majd beszállt az autójába majd elhajtott. Már hajnalodott így a nap első fényei szűrődtek be a házba.
- Anya. - halottam meg Oakly hangját.
- Igen drágám? - kérdezte tőle ahogy megláttam őt.
- Nézd. Sikerült. - mutatta büszkén a kezét amiben egy apró láng volt.
- Tudtam hogy sikerülni fog. Mondtam hogy neked is van  erőd csak valamiért később bújt elő. - öleltem szorosan magamhoz.

Miután a lányok elaludtak csak ültem a nappaliban és gondolkoztam.
- Szia. - ült le mellém Peter.
- Szia. - mosolyogtam rá majd megcsókoltam.
- Jól vagy? - fogta két keze közé az arcomat.
- Uhum. - mosolyodtam el. - Soha nem voltam jobban.
- Ennek örülök - csókolt meg újra.
-Szeretlek. - suttogtam a csókunkba.
-Énis- szakadt el tőlem egy pillanatra majd újra megcsókolt. Lassan ledöntött a kanapéra amitől enyhén felnevettem.