Tony Stark lánya

43.rész~ Bosszúálló Babák

Alig aludtam az éjszaka. Egész végig forgolódtam és nem jött álom a szememre. Csak arra tudtam gondolni hogy terhes vagyok. Elmondhatatlanul boldog voltam a hírtől de közben rettegtem is. Ettől az egésztől. Hogy jó anya leszek-e. Hajnali 3 körül beletörődve hogy nemfogok aludni kimásztam az ágyból. A fürdőbe mentem ahol előkerestem az ultrahangos képet majd egy takarót magamra csavarva kiültem az erkélyre. A képet nézegettem majd a telefonomon elolvastam mindent a terhességről. Már kint ülhettem egy ideje amikor meghallottam Peter hangját a hátam mögött.
- Te mit csinálsz kint ilyen hidegben? - ült le a mellettem lévő székbe.
- Nemtudok aludni és most jót tesz a friss levegő. - válaszoltam. Hosszú percekig ültünk csendben egymás mellett.
- Valamit el kell mondanom- szólaltam meg elsőnek.
- Mit? Ugye nem akarsz szakitani? Mert azt nem élném túl. És én bármit megtennék érted- akadt ki teljesen.
- Terhes vagyok - folytottam belé a szót. Peter megállt és egy pillanatra levegőt se vett.
-Mi? - fordult felém teljesen.
- Peter. Terhes vagyok-mosolyogtam rá. Pár drámai pillanat után Peter felugrott a székből és ujjongva ugrálni kezdett én pedig nevetve néztem őt.
- Most újra megkérném a kezed ha nem tettem volna már meg - jött oda hozzám majd ajkait az enyémre tapasztotta.
- Te leszel a legjobb anyuka a világon- döntötte homlokát az enyémnek.
- Te pedig a legjobb apuka- fogtam meg arcát és egy újabb csókra húztam magamhoz. Mikor elváltunk egymástól a kezébe nyomtam a képet ő pedig csöndben bámulta.
- Az a pici pont a baba. - mutattam rá a képre.
- Már most gyönyörű. - mosolygott rám majd tovább nézte a képet.
Szorosan magához ölelt majd a csillagokat nézve beszélgettünk. Nagyon fáztunk de annyira tökéletes és nyugodt volt minden hosszú idő óta először hogy eszünk ágába sem volt bemenni. Hajnalig csak beszélgettünk. A babáról és hogy egyáltalán hogyan tovább amíg arra eszméltünk fel hogy elkezdett feljönni a nap a hold pedig eltünni készül így bementünk.
-Szerintem zuhanyozzunk le. Megfagyok- dobtam le a takarót a vállamról mire Peter is így tett.
- Menjünk. - húzott be a fürdőbe én pedig nevetve követtem.

Lesétáltunk a konyhába ahol a többiek reggeliztek. Leültünk az asztalhoz és csatlakoztunk a beszélgetéshez.
- Szóval lassan Karácsony-kezdett bele Pepper. - ezért nagy karácsonyi vacsorát tartunk.
- Bosszúállós karácsonyi buli? Király- mondta Thor miközben még egy palacsintát nyomott a szájába ami miatt muszáj volt mosolyognom.
- Olyasmi igen de idén senki nem issza magát hulla részegre. - válaszolt Pepper apura nézve.
- Ugyan én soha nem vagyok részeg- tette fel a kezét védekezően mire én majdnem félrenyeltem.
- Kösz a bizalmat csillagom- nézett unott képpel.
- Szivesen- küldtem neki egy puszit az asztal másik oldaláról.
- Hé Lili tudom Natasha nem ihat de te azért benne vagy a szokásos karácsonyi feleseinkben.? - nézett rám a mellettem ülő Wanda csillogó szemekkel.
- Majd talán jövőre. - mondtam.
- De miért? Hisz te nem vagy terhes - harapott bele újra a reggelijébe én pedig köhögésben törtem ki mert félre nyeltem a narancslevet.
- Jól vagy szivem? - ütögette meg a hátam Peter mire én csak bólogattam.
- Hát ez fura volt. - szólalt meg Bruce.
- Mégis mi volt ebbe fura? Semmi sem fura. Te vagy a fura. - magyarázott Peter én pedig a kezemet a szájára raktam jelezve hogy fogja be.
- Mondjuk az hogy Wanda aztmondta nem terhes pedig de. - hirtelen éreztem hogy a szívem kihagyott pár ütést.
- Kösz Bruce. Pont így akartuk elmondani mindenkinek- néztem rá egy gyilkos arckifejezéssel.
- Várj akkor tényleg terhes vagy?- döbbent le Pepper teljesen.
- Igen. Terhes vagyok. - válaszoltam. Hirtelen csend lett majd elsőként Wanda felől jött bármilyen hang is ami egy örömteli sikítás volt majd egy szoros ölelés.
- El se hiszem. Megint nagynéni leszek. - örvendezett tovább majd Natet is bevonta az ölelésbe.
- Nagyapa leszek. - szólalt meg apu.
- Nagymama leszek. - ölelte meg őt boldogan Pepper.
- Wáó még egy baba. Ki lesz a következő? - nézett körbe Thor.
- Oh én biztosan nem- tette fel a kezeit Pepper védekezően mire apu arcán megkönnyebülés látszódott.
Wandára néztünk aki csak mosolygott. Túlságosan is boldog volt és látszott rajta hogy valamit el akar mondani.
- Énis terhes vagyok. - nyögte ki. Ezúttal én sikítottam és öleltem magamhoz szorosan.
- Egyszerre vagyunk mind hárman terhesek. - örvedezett Wanda.
- Bár én lassan kipottyantom de igen. Alig várom hogy szenvedjetek. - ölelt magához minket Natasha mi pedig félve néztünk egymásra Wandával.