Close To Me [Tom Holland ff.]

🥀twenty-four🥀

A vízből kiérve, futottunk a napozóágyakhoz, hiszen meleg volt a homok és hideg volt a levegő. Magam köré tekertem a törölközőmet és dermedten ültem a szék szélén, nézve a homokot és vártam hogy a testem megszokja a hőmérsékletet. Lábamat a homok alá túrtam, majd kihúztam és néztem ahogyan a homokszemcsék szépen lassan leesnek a lábamról. Azt még egy párszor eljátszottam. Nagyon jó érzés volt, ahogy a homok beterítette a lábamat, majd szépen lassan lepergett róla. Újra kisgyereknek éreztem magam, aki a családjával megy el nyaralni. A sok nevetés, az esti séták, apró viták amiatt mert nem tudjuk eldönteni,  hogy melyik étterembe menjünk. Az agyamban csak forogtak a kerekek megállás nélkül. Hangosak voltak, de mégis hallottam a szél hangját. Csak ültem és törtem a fejem olyan dolgokon, amikre mindennél jobban vágyom. Rendes család, normális otthon, átlagos nap és szeretet. Teljesen kikapcsolt az agyam, olyan szinten, hogy észre sem vettem, hogy a törölköző már rég lecsúszott rólam és dideregtem.

- Ha fázol, csak csavard magad köré a törölközőt.

- Hmm?-kérdeztem vissza, de még mindig a lábamat néztem.

- Mondom csak csavard magad köré a törölközőt. Látom rajtad hogy remegsz.-mondta ismét a hang. Végre felnéztem lábam rabságából, hogy a hanghoz arcot is tudjak párosítani. Paddy ült velem szemben és kezével próbálta eltakarni a napot a szeme elől.

- Ja persze, igen. Köszi.-ragadtam meg az említett tárgy csücskét, majd magam köré tekertem, így egy kevés hőt adva a testemnek. Eldőltem a napozóágyon és oldalra fordítottam a fejem, ezzel rálátást nyerve a mellettem fekvő napozóágyra, ahol egy mosolygós fiúcska nézett rám. Akaratom ellenére én is elkezdtem mosolyogni. Visszagondoltam a csókra amit végül az egész család látott, sőt talán az egész part és görcsbe rándult a gyomrom. Megint elkezdtem túlgondolni a dolgokat szokás szerint. Gondoltam én mindenre. Paparazzikra, arra hogy nem fogadnak majd el, csalódást okozok és igazából minden rosszra. 

- Hé!

- Mi az?-fordítottam fejemet a hang irányába.

- Gyere el velem a bódéhoz kávét venni.-állt fel Harry a helyéről és nyújtotta a kezét, evvel felsegítve engem.

- Mindjárt jövök.-mondtam Tomnak, aki csak bólogatott. Kiérve az árnyékból már nem is volt olyan hideg, így a törölközőt ami eddig a vállaimon pihent, a derekam köré tekertem-megtudhatom hogy én miért kellek ehhez?

- El kell mesélned mindent!-fogta meg a kezemet és izgatottam megszorította. A kijelentésére fel kellett nevetnem. Olyan volt mint egy izgatott kisgyerek-na akkor hallgatlak.

- Mit kéne mesélnem? Ez volt a második csókunk, nem történt eddig semmi izgalmas.-rántottam meg a vállam.

- Mikor volt az első, hol és ki kezdeményezte. Áá olyan izgatott vagyok. Jobban örülök, mint amikor Brigi megtudta hogy kijött a Teen Wolf új évada. Pedig őt nehéz űberelni.

Miközben vártunk a hűsítő italokra mindent elmeséltem neki. Néhánynál részleteket kért, amire én csak hevesen fejet ráztam. Mivel "történetünk" nem olyan hosszú, ezért mire befejeztem monológom vissza is értünk az ágyakhoz. 

Estefele fáradtan dőltem le az ágyamba, koszosan, fürdőruhában és tele csodás élményekkel. Ma nem mentünk el külön étterembe, hanem a parton vacsoráztunk. Nagyon jól éreztem magam, csodás volt a hangulat. Nem voltak a közelben rajongók, így kiélveztük minden egyes pillanatát az estének. Boroztunk, nevettünk, ettünk, mint egy nagy család. Aztán egy keveset sétáltunk a parton, leültünk a homokba és rajzoltunk mint a gyerekek, kagylókat kerestünk, táncoltunk. Egy kicsit hiányoltam az egészből aput, nagyon örültem volna ha ő is velünk lett volna. 

Letusoltam, hajat mostam, pizsamába bújtam, bekapcsoltam a tv-t és felhívtam apát, hogy ezt mind elmeséljem neki.

- Szia kicsim.-köszönt. Hallottam a hangjában, hogy mosolyog.

- Szia. Gondoltam felhívlak és elmesélem mik történtek velem.-dőltem hátra az ágyban.

- Nagyon örülök hogy hívtál, de most nem alkalmas ha nem gond. Ígérem visszahívlak ha szabad vagyok. 

- Rendben, semmi baj. Akkor majd beszélünk. Szeretlek.

- Én is téged. Érezd jól magad. Szia.

- Szia.-köszöntem el, majd letettem. Nem csináltam az egészből nagy ügyet, feltettem töltőre a telefonom és váltogattam a csatornákat, de végül egyiket se találtam érdekfeszítőnek, így csak hagytam háttérzajnak. Hamar elálmosodtam, így lekapcsoltam minden fényt, állítottam ébresztőt és befészkeltem magam az ágyba. Nem tudom hogy vagytok vele, de én egyszerűen imádom a szállodai ágyneműt. Sokkal könnyebben alszok el benne, mint a saját ágyamban.

Mondanám hogy reggel az ébresztőre keltem, de akkor hazudnék, ugyanis egy hatalmas huppanás szakította meg álmomat, aminek zaja az ajtóm túloldaláról jött. Kómásan, de ijedten kikeltem az ágyból és kikukucskáltam, hátha meglátom mi okozott ekkora zajt, de nem láttam semmit, így visszafeküdtem, de visszaaludni már nem tudtam, így eldöntöttem hogy kicsinosítom magam a reggelre. Begöndörítettem a hajam, tettem fel sminket, kiválasztottam egy szép ruhát és egy hozzá illő cipőt. Teljesen időben voltam, minden szuperül indult. Órámra pillantottam, ami 8:25-öt mutatott, így gondoltam ismét felébresztem a fiúkat, mint múltkor. Lementem a lépcsőn, bekopogtam és csodák csodájára nyílt az ajtó. Előttem állt kettő felöltözött, megmosakodott fiú, útra készen.

- Mi a..hogy hogy fel vagytok öltözve?-néztem rájuk értetlenül az ajtóban állva.

- Hamarabb keltünk, így elkészültünk, de ahogy látom te is.-nézett rám Tom.

- Igen, huppanásra ébredtem, aztán már nem tudtam visszaaludni, plusz ma városba megyünk ahogy megbeszéltük, így ki kell nézzek valahogy.-vontam vállat.

- A huppanást mi is hallottuk. Csak mi visszaaludtunk, nem igazán érdekelt mi volt az. Menjünk reggelizni mert éhen halok.-rántotta meg Paddy bátyja kezét, ezzel maga után húzva őt. Nagyon sok erő van abban a gyerekben hiszitek vagy sem. Egyszer engem is maga után rántott, azt hittem ott szakad le a kezem. Na meg persze láttam róla videókat, ahogyan bunyózik Tommal. 

Jót nevettem rajtuk, majd megráztam a fejem és felsóhajtottam.

- Hosszú lesz ez a nap.

- Ohó, de még mennyire hogy.-fogta vállát a hadi sérült.

🥀Sziasztok. Sajnálom hogy ennyit kellett várnotok, de remélem tetszett. Szeretném kérni a véleményeteket, hogy milyen a történet és hogy min kéne változtatnom. Legyen szép napotok/hetetek/estétek és hamarosan találkozunk!🥀