Close To Me [Tom Holland ff.]

🥀twenty-five🥀

Mint említettem a mai napon a városban leszünk és kicsit körbenézünk. Próbáltuk ezt a programot egy olyan napra rakni amikor nincs olyan meleg, de így is 28 fok van kint. Megettük a reggelinket, majd útnak indultunk a nagy városban. Nem volt kitűzött cél, csak mentünk amerre kedvünk támadt. Természetesen fanok mindenhol vannak és csináltak rólunk képeket, illetve Tommal, de kedvesek voltak, így nem bántuk. Sok szuvenír bolt mellett mentünk el, majdnem mindegyikbe benéztem hátha találok apunak valamit, de hűtőmágnest nem szerettem volna venni, mert szerintem az egy haszontalan ajándék és már így is tele van vele a hűtőnk velük. Mindig is valami kreatív ajándékot vittem haza, bárhol is voltam, így idén is pörgött az agyam rendesen. Mivel sok volt a paparazzi ezért Tommal megbeszéltük, hogy nem fogunk kézen fogva sétálni, így is terjengenek szóbeszédek hogy együtt vagyunk, ami nem egészen igaz, hiszen hivatalosan nem is vagyok a barátnője. A hangulat természetesen jó volt mint mindig nagyon sokat nevettünk és beszélgettünk miközben néztük a tájat és az épületeket. mint minden normális család bementünk egy fagyizóba ahol mindenki választhatott magának egy gombócot.Én a szokásos kedvencemet azaz a vaniliát választottam, Tom az eper mellett döntött, Harry citromot választott, Sam valami különlegeset akart, de sajnos nem talált így maradt a Caramelnél, Paddy csokoládét kért, a két felnőtt pedig zöldalmát és mint én, vaniliát.

- Hogy lehet szeretni a csokifagyit?-szólalt fel Tom két falat között. Nem értem hogyan lehet ilyen gyorsan fagyit enni, én még csak alig jutottam a gombócom közepéig, ő pedig már a tölcsér felénél járt.

- Úgy ahogy téged. Undorító, de valaki mégis szereti.-rántotta meg a vállát.

- Paddy!-csapta finoman tarkón Nikki, amin ő csak nevetett.

- Hé, nem is undorító. Az aki olyan ruhát vesz fel mint az a nő, na az undorító.-mutattam óvatosan egy sárga gatyás nő irányába. Nem értem emberek hogyan tudnak citrom sárga gatyát felvenni emberek közé. Létezik kismillió szín a világon válasszon valami kevésbé rikítót.

- Először is köszi hogy helyettem csaptad tarkón, én nagyobbat adtam volna neki, másodszor pedig egyet értek a gatyás témával.-kapta be az utolsó falatot.

- Mi a következő program?-kérdeztem izgatottan.

- Felnézhetnénk a plázába ha gondoljátok.-ajánlotta Dominic.

- Nekem megfelel.-mondta Harry. Mindenki helyeselt, úgyhogy megindultunk. Nem volt olyan messze, de az idő miatt egy örökkévalóságnak tűnt.

- Lerohad a lábam.-nyavajogtam. Nem szoktam, de már nagyon fájt mindenem és nem bírtam tovább.

- Gyere.-állt elém Tom-ugorj fel.

- Nem lesz még jobban meleged?

- Nem, dehogyis nyugodtan.-vigyorgott. Én elszámoltam háromig, majd ugrottam-a hátizsákom nehezebb nálad hagyjál már. Ezen csak egy jót nevettem, majd megindultunk a pláza felé.

Az út felénél a lábam már a földet érte.

- Amikor azt mondtam, hogy a hátizsákom nehezebb nálad, hazudtam.-lihegett.

- Én mondtam hogy nem a legjobb ötlet, de azért köszönöm az utat.

- Ja ja persze.-legyezett.

- Jó azért meghalni nem kell.-veregette meg a hátát Sam.

- Akkor emeld fel te és cipeld a hátadon.

- Haló, te ajánlottad fel, nem én kértelek meg rá. Ha tudtam volna hogy nem bírod akkor nem ugrok fel.

- Gyerekek csak haladjunk.-csapta össze a tenyerét Dom.

Amikor megláttuk a plázát, elkezdett esni az eső, így elkezdtük szedni a lábainkat. Legalábbis ők, én csak sétáltam tovább az én tempómban. Szeretem az esőt, nyugtató.

- Nem szeretnél sietni?-kérdezte Harry.

- Nekem ez így tökéletes köszönöm. Menjetek csak majd utolérlek titeket.-intettem.

- Ne idegesíts fel Becca. Ne most játszd a főszereplőt egy romantikus filmben. Igyekezz a kedvemért.-fogta meg a kezem Tom és húzott a többiek felé-még a végén megfázol aztán ennyi volt a nyaralás.

- Tom ez nyári eső nyugodj meg semmi bajom nem lesz.-húztam is a kezem szorításából.

- Utálom hogy ennyire szeretlek.-sóhajtott-menjetek előre, majd beérünk titeket.-kiabált a családnak. Csak büszkén mosolyogtam hogy elértem célomat-megkérdezhetem hogy miért szeretsz ennyire esőben lenni?

- Majd később elmesélem, csak tönkre tenném vele a hangulatot.-néztem rá egy lágy mosollyal.

- Ahogy gondolod.-fogta meg a kezem. Az én kezem sokkal hidegebb volt mint az övé, éreztem ahogyan a hő szépen lassan átáramlik az én kezembe-valami zene kéne, akkor hangulatosabb lenne.

- Igen az úgy tényleg jobb lenne. Még táncolhatnánk is abba jó vagy.-röhögtem.

- Na majd írunk egy bakancslistát és azokat majd közösen meg fogjuk csinálni az évek alatt.

- Már ha addig még jóba leszünk.

- Hát nagyon remélem hogy igen. Unalmas lenne az életem nélküled.

- Hát azt azért nem mondanám. Gondolj csak Paddyre. Biztos lenne valami amivel felidegesítene és akkor nem is unatkoznál többet.

- Reméljük erre még egy ideig nem kerül sor.-nyitotta ki az ajtót-csak utánad.

- Milyen udvarias valaki, köszönöm.

- Hát mit mondhatnék, egy úri ember veszett el bennem.-fényezte magát.

- Hát ti aztán jól eláztatok.-mondta Nikki.

- Nembaj én úgy is szeretem vizesen a hajamat.-legyintettem nevetve.

- Én már kevésbé, de majd megszokom.

- Felállás a következő, most hogy itt van mindenki. Pénz gondolom van nálatok úgyhogy azt nem adunk. El vagytok engedve, 7-kor találkozunk a bejáratnál.-adta ki a parancsot Nikki.

- Minden világos.-bólogatott Sam.

- Ja és Paddy. Nem hülyeségekre elkölteni a pénzed!

- Igenis kapitány.-tisztelgett.

- Na akkor mi el is indulnánk.-karolt át engem Tom.

- Oh igen? Jó tudni.-fodultam Harry felé, aki csak egy bíztató mosolyt küldött felém. Valahogy éreztem, hogy készül valamire, de ötletem se volt hogy mire.

- Menjetek csak fiatalok, jó mulatást.

- Na gyere.-kapta el a kezem Tom.

- Merre megyünk?-kérdezősködtem.

- Majd meglátod.-vigyorgott idegesítően.

🥀Sziasztok. Iszonyatosan sajnálom hogy ennyit kellett várnotok, de remélem tetszik. Legyen szép napotok/hetetek/estétek és hamarosan találkozunk!🥀