Close To Me [Tom Holland ff.]

🥀seven🥀

"Remélem egyszer benő a fejed lágya."
És letette.

Csak álltam és néztem előre. Az agyam nem tudta felfogni mit mondott. Egy könnycsepp gördült le az arcomon.

- Reb én annyi saj- itt elhallgatott, ugyanis meglátta, hogy egy ujjamat feltartom, hogy maradjon csendben.

- Ne sajnálj...csak elpazarlod az időd..és ha most megbocsájtotok, bemegyek egy tortáért, mert attól még én szarul vagyok, apámnak ma van a születésnapja.- fordultam meg és a cukrászda felé vettem az utam.

Bent az üzletben megcsapott a tipikus sütemény illat, melyből már nem ehetek.

Sajnos fél éve az orvosom kijelentette hogy gluténérzékeny vagyok, így magam készítem a dolgokat. Jelenleg sima tortát veszek, mert diétán vagyok és szeretném betartani.

Éppen sorra kerültem volna, amikor is valaki megfogta a vállam. A kézhez tartozott egy arc, amelyet sose tudnék elfelejteni. Ez az arc bánatot és sajnálatot tükrözött.

- Mit szeretnél?-kérdeztem tőle visszafordulva a pulthoz, ahol egy aranyos mosolygós lánnyal találtam szembe magam.

- Jónapot. Mit szeretnének?-kérdezte udvariasan.

- Jónapot egy fekete erdő tortát szeretnék, ha lehetséges.-mosolyogtam rá vissza.

- Tehát, csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Ha nem szóltam volna bele, akkor most nem lenne ez az egész. Nagyon sajnálom.- nézett bele mélyen a szemembe.
Én csak rámosolyogtam, majd megráztam a fejem.

- Nehogy sajnáld! Te nyitottad fel a szemem. Ha nem szóltál volna bele, talán sose tudom meg, hogy ez a szemétláda, csak kihasznált engem. És ahogy ismerem magam újra beleesnék abba a hibába hogy beleszeretek. Szóval ne merd nekem sajnálni, mert nincs mit. Tehát köszönöm.-mentem oda hozzá mosolyogva és öleltem meg. Nem is habozott egyből visszaölelt, olyan szorosan, mintha valaki el akarna rabolni engem és ez melegséggel töltötte el szívem. Jó érzés volt a kezében érezni magam.

Mint minden meghitt pillanatot, ezt is meg kell szakítani, csak it éppen azzal, hogy kihozták a tortát. Odamentem a lányhoz és már kérdeztem volna, hogy mennyivel tartozok amikor is megszólalt.

- Olyan aranyosak vagytok együtt.- nézett hátra a fiúra.

- Ó mi nem vagyunk együtt, csak barátok vagyunk.- nehéz volt kimondani, de sajnos ez az igazság. Igen most már hivatalosan is kijelenthetem, hogy beleestem Thomas Stanley Hollandba, de neki erről nem kell tudnia.

- Kár, pedig összeilletek.- rántotta meg a vállát- a torta 10 dollár lesz.
Kifizettem, majd Tom mellé érve kiléptünk az ajtón.

Mikor hazaértünk, Sab berakta a tortát a hűtőbe, Tom elkezdte rakosgatni a díszeket, én pedig ajándékot csomagoltam. Már nagyjából kész voltam amikor is eszembe jutott, hogy az én ajándékom még a menhelyen van. Gyorsan felpattantam, elfutottam a telefonomig, akarom mondani akartam mert elestem. 2 perc múlva hallottam, ahogy valaki közeledik felém mégpedig nagyon nagy léptekkel.

- TE MOST KOMOLYAN TÖNKRETETTED AZ AJTÓDÍSZT AMIT FÉL ÓRÁJA CSINÁLOK?!-hallottam meg Tom hangját, aki kicsit ideges lett. Hupsz.

- Először is igen, bocsánat, másodszor kölcsön kenyér visszajár, ha te a tortát, én a díszt és harmadszor jól vagyok kösz hogy kérded.-álltam fel, majd egyből elkezdtem keresni a menhely telefonszámát.

- Jó na csak így is kikészített ez a szar. Mi olyan fontos, hogy összetöröd érte magad?-nézett bele kíváncsian a telefonomba.

- Amíg én csomagoltam az ajándékokat, rájöttem hogy az enyém még a menhelyen van, szóval most az ő telefonszámukat keresem, amiii azt hiszem ez lesz!-böktem rá a telefonom képernyőjére.