Close To Me [Tom Holland ff.]

🥀eight🥀

Most hogy le van tudva minden szülinap....ja hogy nem. Ugyanis az én drága Tomomnak kereken 5 nap múlva lesz és erre én még csak most így szombaton, reggel 8-kor jöttem rá. Pedig tudnom kéne mikor van az én "legjobb barátomnak" a születésnapja. Jah hogy miért van idézőjelben a legjobb barát név? Azért mert pár napja átjött hozzánk és csak teázgattunk amikor közölte velem, hogy valami fontosat szeretne nekem mondani. Azt hittem, hogy azt szeretné mondani hogy szeret engem. Chhh tudom naív vagyok..TÚL naív. Na szóval valami fontos. Hát igen addig stimmel hogy szeret, csak hát nem engem. Elmesélte, hogy megismerkedett egy bizonyos Jessica Bartonnal és olyan egy hullám hosszon voltak, hogy végül összejöttek. Gondolhatjátok mit éreztem legbellül. A szívemen lévő kis sebtapasz, ami a David utáni incidens miatt történt, újra felszakadt. Ezt persze nem mutattam ki neki, hanem csak gratuláltam neki és még sok kedves szó hagyta el a számat, amik fájtak, de sajnos ez volt az igazság. Erre ő csak annyit mondott, hogy "Köszönöm, te vagy az egyik legjobb barátom", majd megölelt. Tehát én csak egy legjobb barát vagyok neki. Semmi baj. Valahogy majd megszokom. Jah persze megint az optimizmus. Nem hiányoztál ám csak szólok! Ez vagy három hete történt és azóta nem mosolyogtam, alig ettem és nagyon kevésszer jöttem ki a szobámból. Mint egy hisztis picsa tudom, tudom nem kell mondani. Na de kezdjük el valahogy a napot. Nem szeretem magam sajnáltatni.

Kikeltem az ágyamból és lementem a konyhába, hogy egy gyors kávét főzzek magamnak, de tervem meghiúsult, mert nincs itthon tej. Fasza, mehetek el boltba. Semmi kedvem elmenni, de a kávéért bármit. Komolyan hamarabb hozzámegyek egy vödör kávéhoz, mint bármely más emberi lényhez. Azok legalább nem törnek ketté. Hallottam ahogy apu kinyitja az ajtaját, mint minden nap reggel fél 9-kor. Lassan lebaktat a lépcsőn, majd elmormog egy reggeltet. Ez ma sem volt különb.

- Szia. Figyu elfogyott a tej, ezért elfutok boltba. Te kérsz még valamit?

- Hozol nekem egy kiló kenyeret és Nutellát? Most ahhoz van kedvem.-nézett rám cukin.

Erre nem tudok nemet mondani. Mondjuk nem is nagyon szeretnék. Szeretem aput, nagyon is és tudom min ment keresztül, ezért próbálok mindent megtenni azért, hogy neki a lehető legjobb legyen.

- Persze hogy hozok. Valami mást?

- Uu és Mayának, valami konzervet. Köszi, szeretlek.-adott egy puszit az arcomra.

Felmentem a szobámba, gyorsan átöltöztem, elővettem a pénzem, majd elindultam a boltba. Gyalog. Kint vagy 40 fok volt. Szépen komótosan sétáltam. Ráérek, nem sietek sehova. Beértem a boltba, ahol az emberek 90%-a tiszta életvidám volt. Nem is foglalkoztam velük, csak megkerestem a tejet, majd vettem is az utamat a nutella felé. Már számoltam össze a pénzt, amikor meghallottam hogy valaki a nevemen szólít. Ahogy közeledett észrevettem hogy nem más az, mint David.

- Szia.

- Mit akarsz?-néztem rá felvont szemöldökkel. Már csak ő hiányzott. Ha nem találkozok vel, talán öngyilkos leszek esküszöm.

- Csak szerettem volna, bocsánatot kérni ismét. Nem gondoltam komolyan amit mondtam, csak váratlanul ért hogy van valakid.

- Hát képzeld nincs senkim.-várj miért mondtam el neki???? Jól vagyok? Szerintetek ha elfutok, akkor azzal megoldok mindent?

- Huu ez most komoly? Mármint én ennek nagyon örülök.

- Oké, engem nem nagyon érdekel, hogy boldog vagy-e vagy sem.- na igen ez már azért jobb.

- Tipikus Reb. Utálom, hogy ilyen kibaszott kiszámíthatatlan vagy.-szinte csak úgy köpte a szavakat.

- Tényleg? Hát sajnálom, hogy csalódást okoztam neked. Sajnálom, hogy én nem voltam neked elég és csak egy barát. Sajnálom, hogy olyan a természetem, hogy nem tudsz rajta kiigazodni. Nem mintha kellene vele foglalkozod mert úgy tudom mi már nem vagyunk együtt és soha nem-is-leszünk. Remélem jól beívódott a fejedbe ez a mondat, és soha ismétlem SOHA nem keresel meg se telefonon, se élőben. Ha nem fogtad volna még fel hát elmondom neked, hogy kibaszottul fájt amit csináltál. Én szerettelek és te csak kihasználtál azért mert híres az apám. Ne hidd azt hogy nem vettem észre. Amikor megkérdezted a nevem, én elmondtam és hirtelen felcsillantak a szemeid az Evans név hallatán. Remélem át fogod élni ugyanezt és tiszta szívből remélem hogy baszottul fog fájni. Megérdemelnéd és akkor talán benő a fejed lágya és észrevennéd, hogy mekkora egy féreg voltál.- és végül a saját mondatával fejeztem be a monológom.

Már mentem volna el, amikor megragadta a csuklóm ami nem kicsit fájt, ezért fel is szisszentem.

- Velem soha ismétlem SOHA ne beszélj így.-nézett bele a szemembe gyilkos tekintettel, de engem ez nem nagyon érdekelt.

- Miért mit fogsz csinálni? Megfogod a nyakam és addig szorítod, ameddig meg nem fulladok?-kérdeztem cinikusan, de a válasz hallatán elbizonytalanodtam.

- Ne mondogass olyan embernek ilyet, aki mindent tud rólad.-súgta a fülembe, majd elment.

Én csak álltam a boltban, fájó csuklóval, mindennel a kezemben. Lesokkolt amit mondott. "Mindent tud rólad". Gyorsan odafutottam a kasszához, kifizettem a dolgokat és szaladtam is haza. Nem kevés embernek mentem neki, de nem érdekelt. Hazaérve ledobtam a dolgokat az asztalra, felfutottam a szobámba, magamra zártam az ajtót kulccsal és elkezdtem sírni. Nem azért ahogy beszélt velem, hanem azért mert féltem. Tudtam, hogy képes tönkretenni az életem. Muszáj volt egyedül lennem.

Már vagy 4 órája, ki se mentem a szobámba, sőt még kávét se csináltam. Apu vagy 2x kopogott, 3x hívott, de nem adtam neki életjelet. Azóta Tom és Harry is írt nekem, de egyikre se válaszoltam.

Olyan este fele, hallottam hogy nyitódik az ajtó, majd meghallottam David hangját. Aztán meghallottam apám kétségbeesett hangját és egy hangos durranást. Szinte felszabtam az ajtót és leszaladtam a nappaliba, majd megláttam apát a földön. Mindenhol vér volt körülötte. Lelőtték. Vagyis David lőtte le. Egyből odaszaladtam hozzá és elkezdtem szólítgatni, de semmit nem válaszolt. Meghalt. Kezem már tiszta vér volt és nemm tudtam mit csinálni. Elkezdtem sírni. Csak rádöltem és sírtam.

Majd hirtelen kinyitottam könnyes szemem, mert hallottam egy hangos csattanást. Ez csak egy álom volt. Olyan valóságosnak tűnt az egész. Nem hiszem el, hogy David még az álmaimat is megkeseríti. Aztán az egy nagy csattanásból hirtelen három lett, majd egyszer csak a kulcsra zárt ajtó nyílódott és egy aggódó tekintetű fiú nézett be a szobámba. Én csak néztem őt és ő is engem. A szemem meggyűlt könnyekkel. Erre Tom odajött hozzám, leült az ágyamra és szorosan megölelt. Jó érzés volt újra a karjaiban lenni.

🥀Sziasztok. Itt egy újabb rész, remélem tetszett nektek. Sajnálom hogy ilyen érzelmes lett, de úgy gondoltam néha kell ilyen is. Legyen szép napotok/hetetek/estétek és hamarosan találkozunk!🥀